Nyugalom :)

Március 15.

Nekem valahogy mindig ez a nap a TAVASZ kezdete. Ilyenkor minden évben Pesten voltunk. Minden évben megnéztük a Múzeum kertben a műsort, aztán sétáltunk, fagyiztunk :)

Idén azonban egészen másfelé vettük az irányt. És milyen jól is tettük. :)

Ismét ellátogatunk Drága Komám szüleihez. Most a lányokat is vittük. Bár féltem kicsit, hogy majd hogy bírják az utazást, meg hogy majd hogyan viselkednek ott, "idegenben", de azt hiszem elégedett lehetek velük. Az úton is szinte végig nyugi volt, pedig kedves ötös csapatunk kicsikocsinkban igencsak "passzentosan" csücsül, de ők még ezt is bírták, sőőőt, talán még tetszik is nekik, ahogy hárman "bandázunk" a hátsó ülésen. :)

Odaérve a lánykák teljesen otthon érezték magukat, kaptak építőjátékot is. Ettek is, és még a szőnyeg is tiszta maradt alattuk. Huuuh, azt hiszem az ebédtől féltem egy kicsit, de ők bebizonyították, hogy tudnak tisztességesen enni, ha akarnak. (Itthon ugyanis - főleg Dorkusom - előszeretettel eteti a hangyákat). :)

Aztán a most is fantasztikusan finom étkek után a Vág parjára indultunk, hogy a lányok egy kicsit levezessék a fölös energiáikat :) mi meg lássunk valami SZÉPSÉGET!

DrágaJó Férjecskémet néztem sokszor a séta alatt, mivel tudom, hogy ő legszivesebben egy ilyen, ehhez hasonló helyen élne, vagy legalábbis tavasztól őszig kiülne a fakunyhó elé, és horgászna, elmélkedne...) Annyira szép, és csendes táj. Persze az időjárás is nagyon kegyes volt velünk.

Hatalmasat sétáltunk, csodálkoztam is, hogy a lányok végig bírták. Visszaérve Komám szüleihez, még haraptunk pár falatot, aztán elindultunk haza. A lányok az autóba szállástól számított kb. második percben már úgy aludtak, mint a bunda.

Végül hazaértünk, és alhattak tovább, egészen reggelig. Amikoris élményekkel telve, mosolygósan, teljesen kicserélődve ébredtek (akárcsak én) :)

A fotók egy részét KoMaci :) készítette!

"Budapest, Budapest, de csodás"

Amíg ott éltem, addig is szépnek láttam (bizonyos részeit), de így "túristaként" fellátogatva is ámulok és bámulok.

Vasárnap ebéd után szokásos "ötösünk" piciny kocsinkba szállva meg sem állt a Fővárosig :) Volt egy kis pizza-zás, aztán egy kis felnőttes szórakozás hármunknak. Moziban voltunk, és egy (számomra) fantasztikus filmet láttunk.

Robert De Niro egyik legújabb filmjét néztük meg. ("Mindenki megvan"). Mivel nem készültem, így fogalmam sem volt róla, hogy milyen filmre is ültem be. Valami "Apádra ütök"-féle vígjátékra számítottam. De nem, egyáltalán nem vígjáték volt, inkább egy lelkis-elgondokodtatós remekmű. (Hát persze hogy pityeregtem rajta, de én tudok bármilyen műfajon, így ezen nem is csoda). Robert De Niro sok szempontból Kedves nekem, és ismét bebizonyította, hogy hatalmas színésztehetség.

Hétfőn még fent maradtunk Pesten, és felmentünk egyik kedvenc helyemre, a Budai Várba. Bár nagyon hideg volt, ez egyáltalán nem vette el a kedvemet a városnézéstől. A Vár egy olyan hely, ahova nagyon szeretek menni. Olyan nyugis, régies, szűkös, macskaköves :) Sok-sok szép régi emlékem helyszíne :)

Jó volt nagyon, de csak így "túristaként" :) Nem szeretnék soha visszaköltözni, ha nem muszáj.

És ami még ide kapcsolódik: nem értem, hogy miért jó egy embernek, ha a másikat megbánthatja. Nem értem. .... Volt a fővárosban egy találkozásom is, .... bár ne lett volna.

Köszönöm NAGYON JÓL VAGYOK! Vannak általam nagyon Szeretett emberek, akik itt vannak, velem vannak, és viszont szeretnek, és marhára nem érdekel senki negatív beszólása, pocskondiázása, kárörvendése. :) (inkább a saját háza táján söprögessen).

Hármasban a Bányá"ban" :)

Drága Jó Komámmal és Dorkussal Selmecbányán jártunk. Annyira szép és tiszta minden. Nyáron remélhetőleg kilátogatunk majd mindannyian, mert most még elég hideg volt, és ami meglepő, itt-ott még nagy hó borította a hegyeket, házakat, udvarokat.

Köszi KoMaci :) Jó volt nagyon! :)

Nekem nagyon jó dolgom van - 2. rész

Nemrégiben adódott egy lehetőségem, hogy heti egy nap eljárok könyvelni egy kedves ismerősünkhöz.

Pénteken is így történt, és mire hazajöttem .... nem az várt, amit "vártam". A konyha ragyogott, a játékok elpakolva....

Csodálatos Férjem van, és a lányoknak csodálatos Apukájuk. Azt hiszem anno, fiatal lányként pontosan Róla álmodtam.

Szeretem

... a bőre illatát

... a dús haját, amikor este bújik, és kéri a kis "buksisimogatást" :D

... a kis gödröcskéket az arcán, amikor mosolyog

... a tenyere melegét

... a "kisvakondos" tekintetét :)

... a hangját

... ha énekel

... ha táncol :D

... ha főz, valami finomságot

... és Szeret :)

Épp most - mire a sor végére értem - jutott eszembe, hogy holnap Valentin nap. Senkit ne tévesszen meg ez a bejegyzés. NEM VALENTIN-NAPI!!! Mi valahogy ezt egyáltalán nem tartjuk, és nem is tartottuk soha. Ugyanúgy szeretem januárban, mint akár márciusban stb :)

Szóval ez csak egy véletlen, mert most úgy kikívánkozott :)

Persze nálunk is van "haragszomrád", sőőt viták is, veszekedések is. Tehát ez se tévesszen meg senkit :D Mi sem vagyunk tökéletesek :)

Lányos ház

Ma nagyon termékeny leszek - már ami a bejegyzéseket illeti :)

Mert tényleg annyi minden történik, és annyi megemlítenivaló. Bár ez a mostani csak egy "elmélkedősgondolkodós".

Amikor még Zsofka csak a pocakoban volt, sokat beszélgettünk róla Drága Férjecskémmel, hogy milyen egy lány? Milyen az, amikor az embernek lánya születik? Csupa romantikus dologra gondoltunk :) Kedves, bújós, bájos, mosolygós...stb.

Amikor Dorkát vártunk, már legtöbbször arról beszéltünk, hogy milyen az, amikor az embernek két lánya van? Milyen egy igazi "lányos ház"? (Már Zsofka előtt is azt gondoltam, hogy nekem csak és kizárólag fiam születhet, én is fiús gyerek voltam, fociztam, rosszalkodtam - el sem tudtam képzelni, hogy milyen az, amikor az embernek lánya születik) :) Viccelődtünk rajta, hogy milyen lesz, amikor már mindenhol harisnyák fognak lógni. Mindenhol kencékbe, kisnaplókba, táskákba, melltartókba fogunk botlani.

Aztán egyik este teregettem...

... és eszembe jutottak az akkori közös "elmélkedéseink" aZurammal :)

Bár még a nagylányos korszak nagyon messze van, mégis az ilyen apró dolgok döbbentenek rá, hogy baromira megy az idő. Lassan a babaillat elillan a házból. A lányok már olyan dolgokon marakodnak, hogy tátott szájjal hallgatom, ugyanakkor csajosan együtt Barbie-znak. Együtt öltözködnek, együtt szépítkeznek. Csacsognak. Igazi "csajok" :)

Most már tudom, milyen A Lányos ház :)

Nekem nagyon jó dolgom van ... 1. rész :)

Nem is tudom hol kezdjem, pár bejegyzés már itt motoszkál a fejemben :)

...

Nálunk minden mindig szertartásszerűen működik. Ugyanakkor reggelizünk, ugyanakkor fektetünk, ugyanakkor fürdetünk.... persze nem katonásan, inkább csak alkalmazkodtunk ahhoz, ahogy a lányok kialakították a kis napirendjüket, "élet"rendjüket.

Mostanában - hétvégente - Zsofka ebéd után (TELJESEN SAJÁT AKARATÁBÓL) ezt teszi:Tényleg önszántából teszi. Már ebédkészítés közben ott ugrabugrál mellettem, hogy ő már alig várja, hogy befejezzük az ebédet :D

És, ami "durva", hogy semmit nem kell utána mosogatni, annyira alapos. :)

Remélem megmarad ez a jó szokása, mert nekem a mosogatás nem éppen kedvenc háztartási elfoglaltságom :)

Csak úgy - képek