2009. június 4., csütörtök

"Budapest, Budapest de csodás..." (?!?!)

...Bizonyos szempontból biztosan csodás.

Tegnap
Szepykénél olvastam egy érdekes bejegyzést, illetve többet is :) de egynél nagyon meg is kellett szólalnom.

Mivel nem akartam az ő blogját teleírni a saját történeteimmel, élményeimmel, csalódásaimmal, így elhatároztam, hogy - ez kitöltene nálam akár egy egész bejegyzést is - írok.

Már sokat beszéltem róla, hogy egészen Zsofka lányom születéséig Budapest belvárosában éltem (24 éven keresztül).

Most már itt élek, Nógrád megye északi részén, egészen a szlovák határnak számító Ipoly folyó mentén, egy piciny faluban (a nevét is elárulom, ígérem :) de ez majd egy másik bejegyzés).
Itt most válaszolok is
Ágnesnek egy nagyon régen feltett kérdésére, ami az volt, hogy hogy is kerültem én ide :)
Anyai nagyszüleim is itt születtek ebben a faluban, majd a 60-as évek elején felköltöztek a fővárosba. Aztán anyum hozzáment apumhoz, aki pesti fiú :) így ők maradtak Pesten. Sokat jártunk ide nyaralni, és én már tizenévesen hangoztattam, hogy én itt szeretnék élni. Sok rokon és ismerős ilyenkor csak legyintett: "hjaj a kis butuska pesti lány... na mindegy, majd kinövi"
Én meg nem nőttem ki :) sőőőt egyre inkább erősödött bennem az érzés, hogy csakis itt tudom elképzelni majdani CSALÁDOS ÉLETEMET! Ha pesti fiúval ismerkedtem volna meg, azt hiszem akkor is minden követ megmozgattam volna, hogy jöjjünk. De erre nem volt szükség, mert egy nyáron (egészen pontosan 11 évvel ezelőtt), megláttam ŐT :) (anyum is mellettem állt, amikor megpillantottam, és csak ennyit tudtam mondani: "Anyukám, Ő AZ" :) és ő lett, tényleg :) Annyira érdekes, hiába a sok nyár, amit itt töltöttem, azelőtt sosem találkoztunk, hiszen ő már a középiskolát is messze végezte, nem beszélve az egyetemről.....
Hát Ágnes :) nagyjából ennyi ez a történet, bár tudnék még róla ömlengeni akár órákat is :)
Szóval az eredeti témám, hogy Pest VAGY vidék. Természetesen én egyértelműen azt mondom, hogy vidék. Vagy inkább azt, hogy nem is kell ezt ennyire elkülöníteni.
Pesten pl. több a lehetősége egy fiatalnak arra, hogy tanuljon, szórakozzon. Vidéken viszont friss levegőn nőhet fel egy gyermek, a kertből csipegetheti a gyümölcsöket, zöldségeket, és úgy egyáltalán szerintem az emberi értékeket is jobban fel tudja ismerni. Pesten élve (amikor már fél lábbal vidéken is laktam :D ) mindig azt éreztem, hogy az emberek rohannak. Rohannak dolgozni, rohannak tanulni, rohannak bevásárolni. Fellökik egymást a nagy rohanásukban. Elfelejtenek beszélgetni, vagy ha beszélgetnek, akkor is keserű a szó. Sok a panasz. Persze itt vidéken is sok a probléma, de mégis. Épp az imént jöttem haza Dorkámmal egy kis sétáról. Nem volt semmi extra, csak fel a postáig, meg vissza :) ezalatt az út alatt is kb. 4-en állítottak meg. Kérdezgettek. "Hogy tetszik Zsofkának az ovi? Hogy van anyósom? Milyen egyformák ezek a lányok!?.".stb És ezt én úgy szeretem :)
Na persze a falusi életnek van rossz oldala is. Pl. nem szeretem a pletykákat, de már megszoktam, hogy ez is ehhez tartozik. Vagy, autó kell ahhoz, hogy az ember elintézzen bármit... bár azt hiszem lassan pesten is ez a helyzet.
Itt már igazán nincsenek távolságok. Éppen 100 km-re lakunk a fővárostól. Durván másfél óra alatt fent szoktunk lenni (mert ugye kanyarogni kell lefelé a váci hegyekben). Szerintem ennyit Pesten is elautózik egy átlag ember, ha el akar jutni A-ból B-be.
Aztán Szepykével szóbakerültek még a gazdák, a magyar termékek. Hogy lassan nem marad semmi. Látom én is a környezetemben, hogy azok, akik esetleg még 10 éve mertek több hektáron krumplit termelni, ma már bérbeadják a földjüket, valami nagy fejesnek, mert nem éri meg. Nincs ára a magyar krumplinak. :( Rettenetes ami itt megy. Engem sosem érdekelt a politika. Igazán most sem érdekel, hogy épp kik bohóckodnak aközben, miközben az országban kéne rendet tenni, és biztonságot teremteni. DE ami itt megy, az már felháborít. Nincs munkalehetőség, az embereket szorongatják mindenfelől, az oktatás a béka segge alatt van, az anyukák már nem lehetnek otthon 3 évig a gyermekükkel (miközben nincs normális bölcsi, ovi). Szerintem ez egyszerűen nem normális.... folytathatnám a sort, azt hiszem napokig is, sajnos, de nem szeretném teleírni ezt a naplót, mégiscsak elsősorban Zsofkámnak és Dorkámnak írom :) Remélem, ha majd egyszer elolvassák, nekik már könnyebb lesz, mint most a jelenben :)
PEST VAGY VIDÉK?? Talán egyre megy. Én mégis azt mondom, hogy VIDÉK :)

5 megjegyzés:

  1. A pletyka itt is pletyka, és lehet, hogy gyilkosabb, mint vidéken, mert a városi ember szerintem bezárkozva él, ezért sokkal kevesebb infóból fújja a buborékokat másokról. És tényleg rohan. Én is rohanok. Munkába, munkából. Mindenhova, mindig. Irigylem, hogy erős voltál, és döntöttél, és szerencséd is volt, mert a helyi "fiú" megkönnyítette a dolgodat, bár, ahogy írod, szerintem tényleg elérted volna, hogy elhagyd a fővárost, ha törik, ha szakad.:)) A fővárosi dolgokkal kapcsolatban tényleg jó, hogy minden a sarkon van, de jó lenne a saját kertemben ülve nézni néha az eget, a fákat, ahogy fújja őket a szél. És még sorolhatnám. Mielőtt teleírom az oldalt, megyek és megnézem a kacsáidat megint, és közben jól irigykedek! :))))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon érdekes volt olvasni soraidat. Egy csomó dolog megfogalmaazódott bennem de nem akarom teleírni az oldalt én sem. Ha hiszed ha nem egy hasonló témájú bejegyzés már nekem is lapul régen az archívumomban csak még nem tettem köözzé sosem. Természetesen az Bp szeretetéről szzól. Merthogy én meg máshol nem tudnám elképzelni az életemet. Ugyanakkor én is szeretem a jó levegőt, az ismerős boltost, a kicsit falusi miliőt. Ideális megoldás hát itt Budapest kertvárosában laknunk. Ahol kakaskukorékolásra ébredhetek de pillanatok alatt a belváros színháznegyedébe vagy az Állatkertbe juthatok az autómmal vagy metroval.
    Néha, amikor vidéken vagy falun nyaralunk én is nagyokat sóhajtok, hogy Hajjjaj de szívesen maradnék még itt, ahol csend van, béke és nyugalom de tudom, hogy pár nap múlva visszavágyom a tülekedős, szmogos, zajos fővárosunkba.
    Szívszorító voltolvasni a gazdákról, nagyon tisztelem és sokra becsülöm a munkájukat ezért ha csak tehetem magyar zöldséget, gyümölcsöt vásárolok és erre bíztatok másokat is.
    Amit azonban a gyesről írtál nagyon felkavart. Párizsi barátnőm tudna mesélni hány hónapig maradhatott otthon a kisfiával, milyen a bölcsőde helyzet. Mi pedig 3 (ikrek esetében 6!!) évig élhetünk abban a tudatban, hogy munkahelyünk visszavesz és még pénzt is kapunk érte (persze sosem elég de akkor is).

    Ágnes

    VálaszTörlés
  3. Szepyke: remélem végül nem sírtál :)

    Ágnes: a Te érzéseidet is teljesen megértem. Van egy nővérem, aki szintén A PESTI. Úgy ahogy Te, élvezi a nyüzsit, a teaházakat :) mindent. Legnagyobb bánatára most vidéken kell élnie, mert így alakult. Szóval én látom a másik felet is :) és tudom, hogy sokan Imádják Pestet.

    Sajnálom hogy a GYES témájával felkavartalak. Tudom, hogy más országokban ennyi ideig sem maradhatnak az anyukák a gyermekükkel otthon. Tudom, és sajnálom is a helyzetüket, de nyilván náluk olyan a rendszer. Olyanok az intézmények. Olyan bölcsik vannak (talán), ahol egy szülő szívesen otthagyja az 1-2 éves gyermekét. Tehát tudom, hogy nekünk még így is nagyon jó, hogy ennyit itthon együtt lehetünk.

    Készülök Neked egy scrapbookos bejegyzéssel :) Majd szólok, ha kész :)

    VálaszTörlés
  4. Nem, nem sírtam, kezdek edződni!
    Egyébként, kár azt hinni, hogy a 3 vagy a 6 év gyes után bárkis is visszavesznek, mert kötelező nekik. Ez nem igaz. Szerintem aki bevállalja, hogy elmegy gyesre, az bevállalja, hogy bizony utána el kell majd helyezkednie. Nincs már az a rendszer, hogy megtartják a munkahelyedet, megvárnak... Ez már rég elmúlt.

    VálaszTörlés
  5. Kedves Pusztag, már jó ideje olvaslak és én is épp ma tettem ki egy bejegyzést erről a témáról egy eheti Nők Lapja-cikk kapcsán, de csak miután olvastam ezt a bejegyzésedet. Kukk meg itt: http://enkisfalum.freeblog.hu/
    Én még csak vágyakozom azután, hogy állandó falusi lakos legyek és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elkezdeni ezt az életmódot akkor, amikor még kicsik voltak a gyerekeim. Nem tudom, a Ti falutokban mi a helyzet, de a mi falunkban egyértelmű egy középiskolás korú gyerek számára a kollégium. Ezért is vagyunk még kétlakiak, amíg a fiaink iskolába járnak és fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy mi már csak nélkülük fogunk odaköltözni.

    VálaszTörlés