Az alkotás öröme

Ma is sűrű napunk volt. A délelőttömet szinte a konyhában töltöttem, Kedves Férjem Szlovákiában egy fellépésen, de a lányok szerencsére jól elszórakoztatták egymást, kergetőztek, birtokba vették az egész lakást :)

Aztán délután szusszanásképpen leültünk festeni. Jó volt :) Zsofka alkotott, szokás szerint hatalmas vonalakkal, élénk színekkel :) felismerhetetlen ábrákkal :) de nem baj, lesz ez még jobb is, a lényeg az, hogy szeret így "ecsetelni".

Este SZÓ NÉLKÜL fürdés, előtte szó nélkül ÉS EGYEDÜL vetkőzés :) Na igen, holnap ovi, ilyenkor mindig nagyon kitesz magáért :) Szeretem ezeket a napokat IS.

A fejem viszont ma fáj, egész nap. Úgy tűnik, a tegnapi levegőváltozás betett kissé :)

Egy hosszú tavaszias nap után

Húú, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Na jó kezdem a rosszabb résszel. A lányok már megint taknyosak. "Banna"/Zsofka :) egy hetet járt oviba, és úgy tűnik, valamit sikerült ismét összekapnia.... Ennek hatására "Bendi"/Dorka is "taknyol" és persze az éjjelek kezdenek megint lidércessé válni :) Még jó, hogy volt egy hetünk, amikor mindenki a saját ágyikójában aludt egész éjjel. Na de ilyenkor, amikor a betegség felüti a fejét, nálunk megkezdődik a vándorlás. Kb. éjfélig mindenki alszik szépen a helyén (illetve a lányok, mert mi általában ilyenkor térünk nyugovóra). És mikor végre mi is lehajt(anánk)juk fejünket, kicsiny puha párnánkra.... valaki kiabál. Vagy így: "Apuuuuuuuu!!!!" - ez általában Banna :) Vagy pedig így: "Ajjjjjaaaaa" - ez pedig Bendire jellemző riadóztatás.... és akkor beindul a vándorlás, hogy végül mindenki kényelmesen alhasson tovább. Ilyenkor általában Banna jön hozzám, a szülői hálóba, Gergőm pedig megy a gyerekszobába (ahol szintén nagy franciaágy van, mert Zsofka ezen alszik). Dorka pedig marad a helyén. Így általában nincs nagyobb nyöszörgés az éjjel, és alszunk.
...
Na de ezzel a rossz részt le is zárom :)

Ma nagyon jó, sűrű, élménydús napunk volt. Először is átkirándultunk Szlovákiába, és ezért nem kellett órákat autóznunk, hiszen itt élünk az Ipoly mellett közvetlenül. Az apropó az volt, hogy Polgármesterünk immáron második éve szervez ilyenkor egy koszorúzással egybekötött biciklis kirándulást Mikszáthfalvára. Gergőm idén velük tartott.

A település eredeti neve Szklabonya, 1910-től, Mikszáth Kálmán halála óta hívják Mikszáthfalvának.

Ide autóztunk KedvesFérjemék után, hogy mi is láthassuk a Mikszáth Kálmán emlékházat. Persze ez a lányokat annyira nem kötötte le, ami érthető is, de engem teljesen magával ragadott. Az emlékház nem a szülőháza Mikszáth Kálmánnak. Itt gyermek- és fiatal éveit töltötte (5 éves korától 20 éven át).

Az emlékházban vannak gyönyörű régi bútorok, első kiadású Mikszáth könyvek, de ami a legértékesebb, és ezért egy külön vitrinben is tárolják, az egy névjegykártya. Egyik felén, gyönyörű betűkkel kiírva: Mikszáth Kálmán. A másik oldalán pedig az író sajátkezű, vicces írása. Le is fotóztam, persze mindent :)

A lányok rohangáltak egy nagyot az emlékház kertjében, aztán mi autóba pattantunk, és visszazötyögtünk kicsiny Hazánkba :) Zötyögtünk tényleg. Bár kint az út jobb minőségű,... ami viszont a határtól az otthonunkig van.... 25 km kátyútenger :D (Férjem hazafelé is kétkeréken jött) :)

Azért mielőtt hazajöttünk, megálltunk még Szécsényben, kedvenc játszóterünkön, és élveztük a TAVASZ ELSŐ NAPSUGARAIT!!! Igen, én hiszem, hogy ez már az :) A lányok jót hancúroztak ott is. Ma nem volt gond az elalvással. Nem volt "bónuszpisi", "mégegykortyvíz" stb . csak édesded alvás :) További fotók itt

Gergely

A Gergely férfinév a görög eredetű Grégoriosz (Γρηγόριος) név latin Gregorius formájának a Gregor rövidüléséből származik. Eredeti ógörög formájában égregó, melynek jelentése éberen őrködő. Rokon nevek: Gergő, Gerő.

/forrás: wikipedia.org/

Hogy miért írom mindezt? Mert Kedves Férjemet is így nevezték el 30 évvel ezelőtt (ebből már volt alkalmunk 10-et együtt ünnepelni).

Így hát, Kedves Drága Férjemuram :) kívánok Néked

NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT! :) (és Még vagy 100-at együtt) :)

Szabadság

Sosem gondoltam, hogy ilyen tevékenységet, a "szabadság" szóval fogok illetni.

Ma Kedves Férjem jó időben hazaért. Szépen sütött a napocska. A kedvem is jó volt. Majd kicsattantam az energiától... ja és még ebédet is hozott :D ... És egy kicsit "meg"szabadított a lányoktól. Bár ez így hülyén hangzik. Zsofka oviban. Dorkával meg kicsit félrevonultak. Nem szeretek külön lenni Tőlük. Sőt, azt szeretem, ha mind együtt vagyunk, DE... néha, nagyon néha azért úgy érzem, hogy erre is szükségem van, hogy a lelki egyensúly meglegyen :D

De hogy mit is csináltam?

Takarítottam :D fülemen a fülhallgató, mp3 lejátszón kedvenc, ehhez az "alkalomhoz" :) nélkülözhetetlen zenék sora. Ami bömbölt, én meg táncoltam... na meg közben porszívó, teregetés, mosógép, mosogatás :D de így olyan más volt. Nem kellett senkire odafigyelnem, csak átadtam magam a zenének. Ami repített és repített. És feltöltött. Így a lakás is tiszta lett :D és "Aju" is kisimult és békés :D

Nem ikrek... és mégis

Tudom, tudom... én vagyok a hülye. Engedek. Pedig már korábban - pár éve, amikor úgy terveztem, hogy ikreket szülök :D - olvastam, hogy ez a szülői magatartás, megengedés bizony rosszul is hathat egy kisgyermek lelki fejlődésére. Erre bumm. Mit csinálok? Hát ezt:

Egyforma kabát, egyforma cipő. Hasonló nadrág, hasonló sapka.

És hogy mindezt miért??? Ennek annyira egyszerű az oka. Zsofkának most épp ilyen korszaka van. Amíg nem nagyon voltak egyforma, vagy hasonló ruháik, mindig Dorkáéban flangált volna.

Na most, az ő 26-os - 27-es lábán az a 21-es szandi ... elképesztő.

Szóval ezért teszek ilyen galád dolgot. :) Igyekszem úgy csinálni, hogy egyforma, de mégsem, hasonló, de mégsem.

Azt hiszem, hogy én is voltam így. Nekem is mindig az kellett volna, ami nővéremnek. Kaptunk is mindig egyforma dolgokat, csak más színűt. Kaptunk két babát (ilyen káposztafejűt - vagy hogy nevezték azt :D ). Az övé kék, az enyém piros ruhás volt. Hááát persze, hogy nekem is a kék kellett volna. (De itt vagyunk, felnőttünk, és úgy érzem, hogy ilyen téren semmilyen lelki terhet nem cipelünk :D

Na én ezeknek a dolgoknak így megyek elejébe... és közben titkon remélem, hogy Zsofka hamarosan kinövi ezt a "majmolást" és egyik kislánykám lelke sem sérül :D :D és főleg, nem hat rosszul az egyéniségük kialakulására sem.... bízom, bizakodom :)

Valami elkezdődött :)

"Tavaszi szél vizet áraszt,

Virágom, virágom.

Minden madár társat választ,

Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,

Virágom, virágom?

Te engemet, s én tégedet,

Virágom, virágom."

Tavasz, virág. Ma e szavak körül forogtak a gondolataim. Mondjuk másra nem is tudnék koncentrálni sem, mert a ZeneOvi lemezek csak úgy bömbölnek, újra és újra. :) És ez a kis dal Zsofka egyik nagy kedvence. Mindig "kiosztja", hogy éppen ki énekelje.

Ma, így dalolgatva hasznosan töltöttük a délután egy részét.

"Magoztunk".

Jaaa, nem meccset nézve szotyiztunk, vagy ilyesmi. Paprika, paradicsom, tök magokat szórtunk kis poharakba (persze földbe) és kitettük az ablakba, a fényre. Most nagy várakozásban vagyunk. Zsofka nagyon lelkes, mondta is, hogy bizony ezt Ő fogja rendszeresen kezelni, locsolni.

Lassan összeáll, hogy a virágoskertemben milyen virágok lesznek nyáron. Ehhez be is szereztem egy-két magocskát :) Már várom, hogy április legyen, ugyanis a legtöbbet akkor kell elszórni.

Lesz őszirózsa, estike, bársonyvirág (büdöske), nyári azálea...stb. Szép lesz, és színes. És szagos. NYÁÁÁÁÁÁR :)

Testvérek

Nardai Alexandra Krisztina: Kishúgomnak

Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,

De emlékszem baba mosolyodra,

S bár első szavad már nem dalol fejemben,

Közös játékaink soha nem felejtem!



Emlékszem, vártalak nagyon!

Csendes nyári éjen

Kívántam a teliholdtól,

Legyen kistestvérem!



Máskor az ablaknál állva,

Hűvös őszi este

Ugyanezt kívántam

A villámokat lesve.



Emlékszem, a kórházban

Mit sem értve ültem,

De mikor megláttalak,

Szörnyen megörültem.



Hát együtt cseperedtünk,

Nevettünk és sírtunk,

Néha veszekedtünk,

És lett pár közös titkunk.



De én megváltoztam,

S most változol te is.

Minden, ami velem volt,

Megeshet veled is...



Most nem értjük egymást egészen,

Mégis hiába sírok halkan,

Mert te akárhol vagy, mindig megérzed,

S megölelsz, ha baj van.



S minden vigasz és ölelés,

Amit tőled kaptam,

Mint tündérnevetés,

A lelkemet nyugtatta.



Mindet elrejtettem

Mélyen a szívembe,

Hogy visszaölelhessem

Egyszer az életben...



Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,

De emlékszem kedves mosolyodra,

S bár első szavad már nem dalol fejemben,

Közös perceinket soha nem felejtem...

Forrás: Poet.hu - versek

Ez a kedves vers ma akadt a "szemembe" :)

Szeretünk verseket, dalokat tanulni, és együtt mondókázni, így folyamatos gyűjtőmunkát végzek, hogy bővítsem Zsofka tudományát :) (frissítsem és/vagy növeljem a sajátomat).

Szeretem a szép verseket. Főleg az ehhez hasonlókat. Ahol megtalálom a saját gondolataimat is. Bár ezt most kifejezetten a lányaimnak tettem be ide ... hogy ha majd 20 év múlva esetleg olvassák soraimat, bennük is indítson el egy nosztalgiázást :), DE írhattam volna a saját tesvéri kapcsolataimra is :) Mert Ketten is vannak.

Nővérem, akivel nagy korkülönbségünk miatt (6 év) a gyeremekkorunkat végigveszekedtünk, vagy egyszerűen észre sem vettük egymást. Amióta viszont felnőttünk, gyermekeink születtek, azóta mondhatom, hogy SZÉP a kapcsolatunk. Igazi bajtársai ;) cinkosai és TESTVÉREI vagyunk egymásnak :)

Öcsikém, akit, szintén a nagy korkülönbség miatt (9 év) mondhatni saját gyermekemként szeretek. És anyai, anyáskodó, féltő /szívvel,/ szemmel :) csendben, távolról figyelem lépteit (immáron a felnőttek világában).

Bár most messze laknak tőlem mindketten. De így felnőttként nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ők a Testvéreim... remélem ezt érzik és tudják. Mégha nem is hangoztatom ezt nap, mint nap :)

Hát ennyi az én nosztalgiázásom mára. Vagy ez nem is nosztalgia, ez a JELEN :)

És hogy mit akarok ebből az egészből kihozni? Magam sem tudom. csak úgy ömlenek a szavak, az érzések, a gondolatok :)

A lányaimmal kapcsolatban azért mégis kívánnék valamit: Legyenek mindig jó testvérei egymásnak. Tudom ez olyan felszínes. Azt kívánom, hogy érezzék azt, már most kisgyermekként, amit én leginkább csak felnőttként vettem észre... :) Legyenek fontosak egymásnak, és legyenek bajtársai, cinkosai, TESTVÉREI egymásnak :)