Szüreti készülődés

Kicsit furcsa, hogy már itt tartunk. Nem is olyan régen, még a nyarat vártam, a meleget, a hosszú nappalokat... most meg már vége is.

Most épp a szüreti felvonulásra készülünk. Pontosabban kettőre is.
Az első most szombaton lesz, itt piciny falum igen hosszú főutcáján :) Ismét magamra ölthetem azt a gyönyörű népviseletet. Mondjuk táncolni és le fel mászni egy hintón még nem tudom, hogy hogy fogok benne... de majd megoldom valahogy :) Merthogy táncolunk is. Anno 11 éve, amikor megismertem Arany Férjuramat, akkor táncoltunk együtt először ilyen felvonuláson, és ha jól emlékszem, talán azóta sem vettünk részt rajta. Sok olyan év volt, amikor nem is éltünk még itt, amikor meg már itt voltunk, hol az egyik lány volt még pici, hol a másik.... de idén megyünk, és próbáljuk a táncot nagyon lelkesen :)

Tavalyi képek itt.

Megyünk egy másik szüreti felvonulásra is, és hogy hogynem, ott is táncolunk. Egy hét múlva, Szécsényben, sok-sok profinak mondható néptáncos között, mi is ott leszünk a nagy körtáncban, ami ha jól tudom, már sok éves múltra tekint vissza, tradicionális, mindig ugyanazt táncolják.

Táncolni nagyon szeretek. De a néptánc egy teljesen új műfaj az életemben, viszont nagyon tetszik. Viccesen meg is jegyeztem Drága Férjemnek, hogy szívesen eljárnék rendszeresen néptáncra.... szegény kikerekedett szemekkel, csak annyit mondott: "Menj nyugodtan" :D

Remélem, mindkét szüretikor az idő kegyes lesz velünk, és sok-sok nézelődőnek, idelátogatónak mosolyt tudunk majd csalni az arcára :) ha mással nem, hát jó sok borral :D

Memóriakártya

Épp mindenki nagy élvezettel fogyasztja a vacsoráját, én a konyhában sertepeltélek. Egyszer csak Zsofka megszólal:
"Memóriakártya"

Mi összenézünk, és kérdezzük, hogy ez most miről jutott eszébe.

"Van olyan az oviban"

Én nyugtázom félhangosan: "Ja persze, az a játék, amikor meg kell találni pl a különböző állatok párjait, vagy egyéb egyforma kártyákat....."

Zsofka rámnéz nagy szemekkel és közli:
"Nem aju, a fényképezőgépben van"

jaaaaa, bocsi :D azt hiszem öregszem :D Mert persze tudom, hogy a fotómasinában memóriakártya van, de az eszembe nem jutott, hogy Zsofka is keni vágja már a témát :D

Zsofka szakdolgozat melléklete :)

Nem, nem elírás. Tényleg egy szakdolgozathoz készült ez a kézzel festett sellőlány :) De természetesen még nem Zsofka dolgozatához...

... Kisfalusi boltunk eladólánya kérte meg Zsofkát, hogy készítsen valamit a szakdolgozatához, amit most szeretne már beköttetni. Ovis pedagógusnak készül, így jön képbe a gyerekrajz.

Mi elővettük egyik kedvenc kreatívos könyvünket /Szünidei időtöltések nagy könyve/, amiben ezt a sellőt találtuk a legmegfelelőbbnek. A festékből volt mindenhol, de a végeredmény, remélem majd a "megbízónknak" is elnyeri tetszését. Reggel ovi előtt el is visszük neki. :)

Giny alkot :)

Nővérkém, Giny már megint alkot, és most Zsofkámat örökítette meg egy csodás képen. Igazi csajos oldal kerekedett belőle. (CEWE 15.heti kihívásra)

Annyira tetszik!!!!!! Hogy miket tudsz csinálni ezekkel a képekkel :O :)

KÖSZÖNÖM ;) :)

Ausztria 2. - Schönbrunni kastély

Mariazell után, elhagyva a kanyargós kis falusi utakat, a Schönbrunni kastély felé vettük az irányt.

Gyerekkorom óta valahogy elbűvölnek a várak, kastélyok. De nem azért, mert én egy elvarázsolt királykisasszonynak képzelem magam :) inkább csak lenyűgöz a magasságuk, méretük, úgy az egész nagyságuk.

Az idő nagyon kegyes volt velünk. Mariazellből kiérve hatalmas eső jött, aztán mire Bécsbe értünk, ismét úgy kéklett az ég, hogy öröm volt ránézni.

A kastély főbejáratán belépve elképedtem. Még itt sem jártam azelőtt soha. Sokkal nagyobb területen fekszik, mint azt gondoltam.

Sétáltunk egy jó nagyot a kertjében, bár így sem barangoltunk be mindent, mert ahhoz szerintem egy nap is kéne :)

Végül kirándulásunk utolsó állomásaként Komám meghívott bennünket a Sacher cukiba :) egy-egy Sacher tortaszeletre, és kávéra.... hmm nagyon fincsi volt.

Aztán elindultunk hazafelé, Pesten keresztül, ahonnan legnagyobb örömömre végre haza tudtuk hozni a gépemet, Juhéjjj! :)

Drága KOMÁM! Ha erre jársz: Itt is köszönök Mindent, tényleg Mindent ;) Legfőképp A Barátságodat!!!

Ausztria 1. - Mariazell

A kirándulás gondolata már hónapokkal ezelőtt megszületett. Nem a mi fejünkben, hanem Drága Komám gondolt egyet és meghívott bennünket szülinapom alkalmából.

Amikor erről az egészről elkezdtünk beszélgetni, teljesen felvillanyozott. Aztán, ahogy közeledett az indulás napja, picit kezdtem megijedni, hiszen még nem igazán voltam távol a porontyoktól. Persze tudom, hogy anyuval tök jól elvannak nélkülem is, mégis kicsit aggódtam, jól teszem-e, hogy elmegyek. Gondolom ezzel sok anyuka így van, ez nem egy betegség, vagy ilyesmi. Furcsa érzés a gyerekek nélkül elmenni bárhova is. Óhatatlan, hogy ne járjanak az ember fejében.

Aztán elindultunk, reggel fél 6-kor. A lányok még aludtak, így nem tudtunk elbúcsúzni egymástól, csak előző este.

Ahogy távolodtunk a falutól, elhatároztam, hogy picit megpróbálok kikapcsolódni. Egy picit megpróbálok csak magamra figyelni (meg persze a két, számomra nagyon Kedves Emberre :) akikkel utaztam) :)

Aztán mentünk, mentünk, mígnem megérkeztünk Ausztriába. Ez kicsit olyan meseszerű mondat volt, de talán nem véletlenül. Mindig, bármikor is jártam Ausztriában, feltűnt az a tisztaság, rendezettség, nyugalom. Olyan jó volt most is, lassan végigautózni a kanyargós kis utakon. Nézni a hegyeket, a muskátli áradatokat, a szépen rendbetett házakat. Sehol egy romos ház, a kertekben a gyerekjátékok szabadon, miközben nincsenek kerítések sem.

Megérkeztünk Mariazellbe. Itt most jártam először, de abban biztos vagyok, hogy nem utoljára. A táj annyira friss és színes volt, hogy szinte már harapni lehetett :) és a Bazilika….

… GYÖNYÖRŰ! Arról beszélgettünk Férjemmel, Komámmal, hogy annyira díszes, mégsem éreztük giccsesnek, vagy túlzottnak.

Egy kis történelem:„A Mariazell-i kegytemplom alapításának idejeként 1157. december 21-ét őrizte meg számunkra a hagyomány. A főkapu fölött az 1200-as évszám található. Ez volt tehát a román stílusú kápolna építésének kezdete.
A 14. századi gótikus templom már kicsinek bizonyult nagy néptömeg befogadására. Sankt Lambrecht bencés kolostor apátja: Benedikt Pierin elrendelte a templom barokk kibővítését, aminek következtében az több, mint duplájára növekedett és megkapta mai jellegzetes formáját.
A város lakosainak száma alig éri el a 2000 főt, ugyanakkor az ideérkező zarándokok és látogatók száma évente több, mit 1 millió.”

A templomban körbejártunk, majd leültünk egy kicsit imádkozni, gondolkodni. Valahogy itt is úgy esett, hogy elpityeredtem….

… picit (túlságosan is) érzékeny vagyok, azt hiszem :)

Augusztus 20.

Hát itt vagyok.

Túl egy – illetve összesen három - csodálatos István, a király előadáson. Egy gyönyörű ausztriai kiránduláson. Egy ovikezdésen.

Augusztus 20. István, a király. Hatalmas siker volt. Becslések szerint 3000 ember volt kíváncsi erre a lelkes előadók által megénekelt történetre.

Számunkra mindenképp élmény volt. A gyerekeknek egy jó kis terápia. Dorka félénksége mondhatni már a múlt, Zsofka pedig sokkal vagányabb lett :) Csodás volt látni Férjuramat, a sikereit, ahogy sikítva üvöltött a tömeg az ő meghajlásakor. De persze nem csak őt lehet kiemelni, tényleg mindenki kitett magáért. 70 fős volt a „stáb” :) Mindenki beleadott apait-anyait. A siker akkora volt, hogy 23-án vasárnap két előadást is kellett még tartani egymás után. Ezek már a művelődési házban voltak bemutatva, ahol egyszerre tudomásom szerint 400 ember fér el. Mindkétszer teltházas előadások voltak.

Ma a helyi lapokban is nagyon jókat írtak az előadásokról. Megyei szinten is kiemelkedő színvonalról beszélve, rendezőt dicsérve, résztvevőket említve.

Nem is tudok többet írni róla, mint azt, hogy csodálatos volt, és fantasztikus nagy öröm volt részesévé válni. ….

Augusztus 20. Nekem mindig elég vegyes napom. 28 éves lettem. Amikor elérkezik a tűzijáték mindig elindul bennem egy számvetés az eddigi életemről, tetteimről, töprengéseimről, emberi kapcsolataimról. A tűzijáték percei alatt idén is könnyeztem egy kicsit, hiszen ilyenkor a nagy elmélkedés közepette a sok jó és kedves dolog mellett eszembe jut szomorúság is…

… de persze a könnyek az előadás sikerének, Drága Jó Férjemuram örömének is szóltak :)Büszke vagyok RÁD!!!