Ausztria 1. - Mariazell

A kirándulás gondolata már hónapokkal ezelőtt megszületett. Nem a mi fejünkben, hanem Drága Komám gondolt egyet és meghívott bennünket szülinapom alkalmából.

Amikor erről az egészről elkezdtünk beszélgetni, teljesen felvillanyozott. Aztán, ahogy közeledett az indulás napja, picit kezdtem megijedni, hiszen még nem igazán voltam távol a porontyoktól. Persze tudom, hogy anyuval tök jól elvannak nélkülem is, mégis kicsit aggódtam, jól teszem-e, hogy elmegyek. Gondolom ezzel sok anyuka így van, ez nem egy betegség, vagy ilyesmi. Furcsa érzés a gyerekek nélkül elmenni bárhova is. Óhatatlan, hogy ne járjanak az ember fejében.

Aztán elindultunk, reggel fél 6-kor. A lányok még aludtak, így nem tudtunk elbúcsúzni egymástól, csak előző este.

Ahogy távolodtunk a falutól, elhatároztam, hogy picit megpróbálok kikapcsolódni. Egy picit megpróbálok csak magamra figyelni (meg persze a két, számomra nagyon Kedves Emberre :) akikkel utaztam) :)

Aztán mentünk, mentünk, mígnem megérkeztünk Ausztriába. Ez kicsit olyan meseszerű mondat volt, de talán nem véletlenül. Mindig, bármikor is jártam Ausztriában, feltűnt az a tisztaság, rendezettség, nyugalom. Olyan jó volt most is, lassan végigautózni a kanyargós kis utakon. Nézni a hegyeket, a muskátli áradatokat, a szépen rendbetett házakat. Sehol egy romos ház, a kertekben a gyerekjátékok szabadon, miközben nincsenek kerítések sem.

Megérkeztünk Mariazellbe. Itt most jártam először, de abban biztos vagyok, hogy nem utoljára. A táj annyira friss és színes volt, hogy szinte már harapni lehetett :) és a Bazilika….

… GYÖNYÖRŰ! Arról beszélgettünk Férjemmel, Komámmal, hogy annyira díszes, mégsem éreztük giccsesnek, vagy túlzottnak.

Egy kis történelem:„A Mariazell-i kegytemplom alapításának idejeként 1157. december 21-ét őrizte meg számunkra a hagyomány. A főkapu fölött az 1200-as évszám található. Ez volt tehát a román stílusú kápolna építésének kezdete.
A 14. századi gótikus templom már kicsinek bizonyult nagy néptömeg befogadására. Sankt Lambrecht bencés kolostor apátja: Benedikt Pierin elrendelte a templom barokk kibővítését, aminek következtében az több, mint duplájára növekedett és megkapta mai jellegzetes formáját.
A város lakosainak száma alig éri el a 2000 főt, ugyanakkor az ideérkező zarándokok és látogatók száma évente több, mit 1 millió.”

A templomban körbejártunk, majd leültünk egy kicsit imádkozni, gondolkodni. Valahogy itt is úgy esett, hogy elpityeredtem….

… picit (túlságosan is) érzékeny vagyok, azt hiszem :)