A második könyv

Bizony, Zsofkámnak ma ismét levelet hozott a postás.

Ez a levél Budapestről érkezett, Babai Enikőtől. És mi volt benne?? Hát egy szép, színes képekkel illusztrált Piroska és a farkas mesekönyv.

Nagy volt ismét a boldogság! Épp vásárolni indultunk, végre mindenki felöltözve, kabát, cipő, sapka, sál, amikor megjelent a postásnéni. Zsofka, mint aki jól végezte dolgát, leült az előszobában és azon melegében "ki is olvasta" a könyvet. Alig tudtam rávenni, hogy az üzletben erre nem lesz szüksége, addig hagyjuk itthon, míg megjárjuk. :)

Köszönjük ENIKŐNEK!!!

Tavaszváró pillangóink

Várjuk, várjuk, de csak nem jön ez a fránya tavasz :)

Mindenesetre nem bízzuk a véletlenre, a lányok ablakaira matricáztunk két pillangót. Hátha... :) A sablont itt is köszönöm Csiribirinek! Bár rövid ideje vagyok jelen, itt, a "bloggertársadalomban", de tőle már most rengeteg dolgot tanultam, ötleteltem. Akár a gyerekekkel, akár a kreatív dolgokkal, akár a konyhával kapcsolatban. Szóval KÖSZÖNÖM KINGA!

A pillangók festésénél Zsofka volt a színfelelős. Így az ablakon vettem észre, hogy kicsit nemzeti színűre sikeredett. Valamiért a rózsaszín pirosnak látszik. Egy színem ki is fogyott. Na persze, hogy a citromsárga. Pedig azzal terveztem a pillangók nagyobb szárnyait kipingálni. Sebaj, majd ha megérkezik a következő adag festék a kreatívboltból :)

Könyvkukacok

Pár hete meghívást kaptunk Zsofka keresztszüleitől egy kedves játékra, melynek neve: Könyvkukacok.

Amikor mi gondolkodás nélkül beszálltunk, az járt a fejemben, hogy hat embert (akiknek továbbítanunk kell a játékot, és akiknek 6 évesnél kisebb gyerekük van) nem lesz nehéz találni. Hát tévedtem. Sokan olyan érdektelenséget mutattak, vagy egyszerűen nem válaszoltak még a levelemre sem, ....pedig működik, mert....

.... mi megkaptuk a héten az első könyvünket egy Varga Ábel nevű kisfiútól, Lajosmizséről, akinek így ismeretlenül is nagyon szépen KÖSZÖNJÜK.

Egy gyönyörű verseskönyvet kaptunk. Vár a víz alatt, ez a címe, és telis-tele van rövid, mókás versikékkel. Amióta megérkezett a postán, azóta csak ezt olvassuk :)

Szóval működik, és nagyon örülök, hogy valahol valakik ezt így kitalálták. Hiszen amikor csatlakoztunk, akkor azt mondtam, ha már egy könyvet is kapunk, akkor megérte. :) És nem anyagilag értem ezt, hanem akkor az azt jelenti, hogy mi is könyvekhez juttattunk sok-sok kisembert.

Ez pedig kezdő "szkreppeléseim" egyike :) De erről majd egy újabb bejegyzésben :)

Fogas téma

Vééégre - megint csak ezt tudom írni. Ez az az öröm, ami ért bennünket az elmúlt héten. :)

Dorkával épp a szokásosnak mondható Bizsirí-bizsirí gombocska játékunkat játszottuk, amikor a nagy kacagások közepette, a nap beszűrődő sugarai megcsillantak két kis apró gyöngyszemen. Dorka két rágófogai ezek, jobb és bal oldalon is felül. Így kettővel kevesebb. Juhhhéj. :)

Diagnózis: kezdődő tüdőgyulladás

Mérges vagyok. Szomorú vagyok. Aggódom.

Nem is tudom, hogy erre most mi lenne a jó szó, ami kavarog a fejemben. Tegnap KedverFérjem elvitte Zsofkát a doktornéninkhez, mert nem akart múlni ez a fránya köhögés. (Egyéb tünet, mint pl. láz, orrfolyás, ilyesmi... semmi nem jelentkezett). A doktornénink közölte, hogy háát ez bizony nagyon-nagyon kezdeti tüdőgyulladás... MICSODA???? Hát ilyenkor elfog a méreg. Amíg Zsofka nem volt ovis, a gyógyszereket nem kellett zsákszámra hazahordanunk.

Most kap Cebion cseppeket folyamatosan, csináljuk a Bronchovaxom kúrát... tehát úgy érzem, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt, erre most jön egy ilyen. Fogalmam sincs, hogy milyen, mert még életemben nem volt tüdőgyulladásom. Sőőőőt, az én ovis éveim a játékkal, homokozással, játszóterezéssel, rajzolással, mondókázással teltek. Nem pedig otthon töltött beteges napokkal. Persze tudom, hogy ezen mindenkinek át kell esnie.... de a mi időnkben (na jó ez olyan öreglányos duma) miért nem volt ilyen?

Persze senki ne gondolja, hogy én most örjöngök vagy ilyesmi. Örülök, hogy Zsofka szeret oviba járni. (Olyannyira, hogy most pl. azt kellett neki füllentenünk, hogy az ovi zárva lesz, mert ugye most megint minimum egy hét itthon.)

Egyedül az bánt ebben az egészben, hogy ők még olyan kicsit. Kicsik ahhoz, hogy gyógyszereket szedjenek, és kicsik ahhoz is, hogy éjjel ne tudjanak pihenni.

Na és ugye itt van Dorka, aki még alig múlt egy éves, és kapja a "finomabbnál, finomabb" bacikat.

Gergőmről nem is beszélve, akit ezek az "ovisvírusok" úgy földhöz csapnak, hogy alig bíz kikászálódni belőlük.

Hát most itt tartunk éppen.

De azért történt örömtelibb is a héten... majd egy új bejegyzésben.... na nem kell nagy valamire gondolni, de mi már ilyen kis apróságoknak is nagyon örülünk. :)

Egy-két kép a mai napról: Zsofka és a repülő kutyák :)

-15 fok

Ma ennyit mutatott a hőmérő reggel. Hideg van, de süt a nap, így a kedvem mégsem annyira borús. Tegnap megint sétáltunk egy hatalmasat. Valahogy amikor ilyen verőfényes napsütés van, olyankor egészen másként látom még ezt a februári havat is :)

Szegény orgona is azt hitte, hogy már itt a tavasz:

Zsofka ma itthon maradt, mert éjjel csúnyán, és sokszor köhögött. Nem vagyok egy aggódos típus, de azért éjjel már nálam is elszakadt a cérna. Zsofkám hajlamos a fulladásra, és tegnap éjjel bizony ezt erősen be is mutatta. Nem használt sem a szirup, sem a Ventolin pipa... csak a friss hideg levegő.

Persze munka is ilyenkor van a legtöbb, így délelőtt "egymásra bíztam" a két leányzómat :) Persze közben fél szemem rajtuk volt , és készítettem egy-két "lesifotót" is :)

Hull a hó, és hózik-zik-zik :)

A hó már második napja csak esik, és esik, és esik. Most már kezdek beletörődni, hogy tavasz bizony itt már sosem lesz :)

Így megadtam magam, és ma kimentünk hemperegni. A lányoknak tetszett, én meg fotóztam. :)

Itt épp kincset keresnek, azt mondták, hogy ott bizony az van elásva :) Hát legyen, hátha találnak..... :)

Aztán Zsofkával a konyhában tettünk-vettünk :)

"Retro bringa" :)

Ovi után mostanában Papáékhoz vesszük az irányt. Ott ugyanis nincs sár, lehet rohangálni, és ami mostanában újdonság, lehet BICIKLIZNI is.

Apósom felment a padlásra pár hete, és lehozta KedvesFérjem első bicaját :) Aztán szépen elkezdte rendbetenni, és Zsofka nagy örömére lassan el is készül vele. Most már csak meg kell tanulni tekerni.

Így a kismotort megkapta Dorka, aki egyelőre még csak cipelni szereti :)

Ma "csak" festés - és néhány "magasröptű" gondolat

... de ezt is hatalmas erőbedobással, és szeretettel tettük.

Komolyan mondom, hogy amióta eldöntöttem, hogy ÉN megpróbálok egy kicsit jobbá válni, - és a gyerekeknek adni valami többet, amit esetleg majd magukkal vihetnek a felnőtt életükben -azóta sokkal nyugisabban telnek a napjaink. Valahogy ők is szófogadóbbak, és öröm minden együtt töltött perc.

Persze ez tök hülyeség, ahogy itt fent leírtam. Persze imádom őket, általunk, belőlem születtek, mégis voltak (és biztos lesznek még) nehezebb, embertpróbálóbb napok, időszakok.

Annyit tipródom mióta Zsofka megszületett, hogy vajon milyen egy jó anya? Vajon majd ők hogyan fognak rám visszaemlékezni, ha majd ők is családot alapítanak? Nem vagyok egy pesszimista ember, de bármikor, amikor ezen töprengek, elfog a kétségbeesés, vajon mindent jól csinálok???? És sokszor rájövök, hogy NEM. Ha pl. türelmetlen vagyok velük, esetleg kiabálok.... (sokszor a következő percben meg is bánom).

Nem vágyom sok dologra, csak annyira, hogy mire felnőnek, érezzék, hogy rám, (RÁNK, KedvesFérjemmel) mindenben és mindig számíthatnak. Hogy ne érezzék, hogy ha kérnek valamit, akkor az szívesség a részünkről. Hogy ott állhassunk mögöttük ha valami jó éri őket, de tudják, hogy akkor is jöhetnek ha baj van. Hogy itt, Itthon meghallgatásra vár MINDEN!

Ilyen gondolatokkal a fejemben telnek anyaságom napjai... persze tudom, hogy ezzel kb. minden anyuci így van... csak olyan jó kiírni magamból. :)

És egy ilyen nehéz téma után :) íme a mai "munkánk" :)

Persze volt minden: kutya, ház, kutyaház, fák, csiga, virágok, CICÁK a HÓBAN 2. verzíó :) stb.

Képeslapok és egyebek

Ma is nekiültünk kreatívkodni.
Bár tudom, hogy Húsvét még nagyon messze van, mégis készítettünk három képeslapot - ugyanis úgy döntöttem, hogy idén szakítva az eddigi "hagyománnyal" nem veszek boltban képeslapot, hanem csak olyat küldünk Szeretett Barátainknak, Rokonainknak, amiket mi készítünk. Bár ennek a háromnak a színvilágán még erősen látszik, hogy most bizony tél van és sötét, és hideg, de még van időnk elővenni a világosabb papírokat, és mindenkinek személyre szabott üdvözlőlapot gyártani.

Zsofka (Banna) festett is ma. Cicákat hóban. (A cicákat nem találom, valószínűleg akkora a hó :), de a lábnyomukat már határozottan látom) :)

Dorka is ceruzát ragadott, melynek a végeredménye nem egy remekmű, hanem egy kiharapott ceruzahegy lett :)

Végre

Már a címből is kiderül, hogy ma valami olyan történt, amire nagyon vártunk :) Dorkának VÉGRE kibújt a hetedik fogacskája is. (Bal alsó kettes). És hogy miért végre??? Hát mert szegénykém minden egyes fogával nagyon sokat kínlódik. Már hónapok óta hat foggal mosolygott, de éjjelente (persze mikor, ha nem akkor) rendszeresen jelezte, hogy bizony neki ott már nagyon fááááj.

Na egyel kevesebb. Már csak 13-nak kell kinőnie :) Fő az optimizmus! :)

Hójelentés

Én pedig már azt hittem, hogy jön a tavasz...

... erre ma délután ötkor elkezdett szakadni a hó, és mostanra megint szép kis mennyiség leesett. Pedig hétvégén már kint teregettem, és néztem, ahogy bújik az ősszel elvetett fű. Húú , Szuper!

Örültem neki, és gyorsan elő is kaptam a "növényrendelőskatalógust". Csak úgy ötletelni....

... na mindegy lassan majdcsak eljön az a tavasz!!

Azért azt még meg kell említenem, hogy nem utálom a telet. SŐŐT, amióta itt élek (éppen három éve) azóta látok igazi fehér, szép havat, nem pedig pesti belvárosi koszos latyakot. Ilyenkor előtérbe kerül a szánkó, mint közlekedési eszköz, hiszen minden nap megyünk sétálni, és ettől sem a hó, sem a fagy nem tud bennünket eltántorítani.

Szóval szeretem a telet, csak már most várnám a tavaszt, hogy egy kicsit feltöltődjek. Várom a színeket, az illatokat, a kertet, a tavat, a fákat, a hintát...

Első farsangi élményeink :)

Húú megvolt a nagy buli :) És nagyon jó volt, Zsofka úgy kiütődött, hogy pillanatok alatt elaludt este.

Volt tánci-tánci, tombola, plüssosztás, süti, szendvics, üdítő, "zenebonaricsaj" :) ... minden ami kell :)

A tombolán nyerő szériában voltunk. Nyertünk egy rajztáblát, egy tálcát, egy kosarat, egy teát (instant) és egy plüssállatot.

Tündér volt kb. négy kislány (köztük Banna :) is), így jövőre igyekszem azért már erősebben a fantáziámra bízni ezt a jelmezkérdést, bár édesek voltak, mert az összes tündér együtt táncolt :)

Dorka a mama ölében szemléli a forgatagot:

Zsofka épp egy nyertest húz a tombolán: :)

További képek itt megtekinthetők!

Dorottya és Egércsalád a Pusztaházban

Jaj nem, szerencsére nem rendes egérkékről van szó - bár nagyon aranyosak, meg kedvesek :), de jobban szeretem őket házon kívül látni.

Ezt a családot tegnap mi alkottuk meg, sima színes papírból, a szemüket pedig matricafestékkel "pöttyöztük", így csillog és nagyon élethű...

... és hogy ne legyenek éhesek, kaptak egy kis sajtot is (szintén színes papírból) :)

DOROTTYA:

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)
A Dorottya női név a görög Dorotheosz név latinos nőiesített alakja. Jelentése: Isten ajándéka.

Kicsi lánykám! Boldog Névnapot! :)

Egy újabb nagy elhatározás - ismét

Az egyedül elalvás mellett hoztam mégegy döntést. Bizonyos szempontból nagy elhatározás, de ugyanakkor talán mégsem... na de nem is zagyválok tovább, elmesélem, hogy mi történik most házunk táján.

Az ovi megnyitott egy csomó új ajtót, nekem is. De ugyanakkor hozott néhány problémát is. Kezdem a problémával, ami kapcsolódik előző bejegyzésemhez. Ez pedig az alvás, illetve a délutáni alvás. Zsofka (vagy ahogy ő mostanában hívja magát, BANNA :) ) itthon Dorka (alias BENDI) születése óta nem aludt délutánonként. Úgy gondolta, hogy ő már nagy ahhoz, hogy ugyanúgy aludjon napközben, mint a csecsemő kishúga. Igenám, de az oviban meg úgy alszik, mint a bunda. Első naptól kezdve. Így a korábbi 1/2 8-as esti fektetéseknek lőttek, meg 8 körül így is le vannak fektetve, de alvás van, hogy csak 9 után van... na ez most még nehéz...de lesz jobb is.

És akkor jöjjenek az újítások: mióta Banna :) ovis, rájöttem, hogy pár év és teljesen elveszíthetem, (na nem fizikailag, hanem lelkileg), hogy ha nem adom meg neki azt a pluszt, amire szüksége van. És ezt hogy adhatom meg? Semmiképpen sem tévézéssel, az biztos.

Zsofka (jaj, ha tudna olvasni, most rám szólna: "Dehát én Banna vagyok Aju!!") 2 éves koráig nem nézett tévét, egyáltalán. Aztán egyszer a rádióban hallottunk egy riportot, amiben Ranschburg Jenő arról beszélt, hogy nem szabad teljesen kivonni a gyermek életéből a tévét, mert azzal is csak árthatunk. Így bekapcsoltuk. Aztán Dorka születésénél jól is jött néha, hogy "elfoglalja" magát. Szégyen ide, szégyen oda, bizony átestünk a ló túloldalára.

Így elhatároztam, hogy oviból hazaérkezve leülünk az étkezőben, és csinálunk VALAMIT, együtt, addig míg KedvesFérjem haza nem ér, és el nem indulunk szokásos esti nagy sétánkra". Nagyon jó érzés látni, hogy ő is élvezi, és tényleg eszébe sem jut kérni valamelyik kedvenc meséjét. Persze van tévé, de minimális ideig :)

Nővérem is csatlakozott hozzám :) és bár 300 km-re lakunk egymástól, esténként meg szoktuk osztani a tapasztalatokat.... és jóóók, nagyon jók :)

Így, akinek van kedve csatlakozni, jöjjön bátran :)

És akkor mutatom a tegnapi munkáinkat:

Elsőként az ovis rajzokat szedtük össze, és lefűzük egy mappába, amire matricáztunk egy csigabigát (mert ugye ez a jele Zsofkának) :)

Első farsangi álarc, ami több, mint kezdetleges, :) de a lényeg hogy SK
És egy újabb képkeret, (ezek vagyunk mi, jó sok éve, még csak ketten) :)