Ma "csak" festés - és néhány "magasröptű" gondolat

... de ezt is hatalmas erőbedobással, és szeretettel tettük.

Komolyan mondom, hogy amióta eldöntöttem, hogy ÉN megpróbálok egy kicsit jobbá válni, - és a gyerekeknek adni valami többet, amit esetleg majd magukkal vihetnek a felnőtt életükben -azóta sokkal nyugisabban telnek a napjaink. Valahogy ők is szófogadóbbak, és öröm minden együtt töltött perc.

Persze ez tök hülyeség, ahogy itt fent leírtam. Persze imádom őket, általunk, belőlem születtek, mégis voltak (és biztos lesznek még) nehezebb, embertpróbálóbb napok, időszakok.

Annyit tipródom mióta Zsofka megszületett, hogy vajon milyen egy jó anya? Vajon majd ők hogyan fognak rám visszaemlékezni, ha majd ők is családot alapítanak? Nem vagyok egy pesszimista ember, de bármikor, amikor ezen töprengek, elfog a kétségbeesés, vajon mindent jól csinálok???? És sokszor rájövök, hogy NEM. Ha pl. türelmetlen vagyok velük, esetleg kiabálok.... (sokszor a következő percben meg is bánom).

Nem vágyom sok dologra, csak annyira, hogy mire felnőnek, érezzék, hogy rám, (RÁNK, KedvesFérjemmel) mindenben és mindig számíthatnak. Hogy ne érezzék, hogy ha kérnek valamit, akkor az szívesség a részünkről. Hogy ott állhassunk mögöttük ha valami jó éri őket, de tudják, hogy akkor is jöhetnek ha baj van. Hogy itt, Itthon meghallgatásra vár MINDEN!

Ilyen gondolatokkal a fejemben telnek anyaságom napjai... persze tudom, hogy ezzel kb. minden anyuci így van... csak olyan jó kiírni magamból. :)

És egy ilyen nehéz téma után :) íme a mai "munkánk" :)

Persze volt minden: kutya, ház, kutyaház, fák, csiga, virágok, CICÁK a HÓBAN 2. verzíó :) stb.