Tegnap esti "villámscrap"

Pár napja elhoztuk Dédi házából a régi fotókat. Nagyon szeretem az ilyen régi képeket. Szerencsére a családomról is elég sok megmaradt, és az állapotuk is tökéletes.

Dédi képei között az egyik templomunkról (mert bár piciny faluban élünk, mégis 2 templomunk is van :) ) egy 1937-ben készült képet.

Mivel idén nálunk kerül megrendezésre az V. Váci Egyházmegyei Találkozó, ebből az alkalomból rengeteg fotót készíthettem mindkét templomunkról. A képeket itt megtekinthetőek. Azt, hogy miért fotóztam ennyit, arról, majd később mesélek ;)

Kisebb templomunk:

Nagyobb templomunk:

Ez pedig csak egy kis játék az idővel:

10 új taggal bővült a családunk :)

Nem, sajnos nem a gyermekeink száma ennyi :) pedig nagyon bírnám :)

AranyFérjecskémmel hetek óta tanakodtunk valamin, amit ma meg is valósítottunk. Vásároltunk 10 kis libust. Annyira édesek. 5 sárga - belőlük fehér lesz, és 5 feketés - ők lesznek a szürkék :)

Az ember órákig állna felettük. :)

Ovis Gyereknap, és egy kis elmélkedés :)

Most csak képekben (idő hiányában - élménybeszámoló majd később, mert élmény az volt bőven)...

... végre van időm, így gyorsan lejegyzem, hogy mi mindent láttam, tapasztaltam az első ovis gyereknapi dinomdánomon.

Először is az a legfontosabb, hogy (bár egy piciny falu, piciny ovijáról beszélek) csodálatos volt látni, hogy a gyerekekből mi mindent ki tudnak hozni az óvónénik és dadusok; hogy mi mindent megtesznek azért, hogy "haladjanak a korral" és lépést tartsanak esetleg egy városi ovival; hogy igyekeznek a szülőket is bevonni a foglalkozásokba... stb. Tényleg sorolhatnám, mert rengeteg pozitív tapasztalatom van.

Jaj, pedig ha visszagondolok arra, hogy mennyit tanakodtunk, hogy hova adjuk majd a lányokat oviba. (Én semmiképpen nem akartam ide beadni - hogy miért??? Azt hiszem, hogy az volt a legfőbb oka, hogy azt gondoltam, nem lehet elég jó. Sajnos saját magamból indultam ki. A Vörösmarty téren volt az ovim. Úgy gondolom, hogy abban az időszakban hiperszupernek számított... tehát nekem ez volt az alap, és ugye az ember a gyerekének jót akar, jobbat, akár a saját maga tapasztalatainál is.

Mára teljesen átértékeltem az egészet. Nem az a lényeg, hogy hol van az az ovi, és nem is a játékok mennyisége vagy minősége a fontos. Az a legelső, hogy egy gyerkőc jól érezze magát. (Reggelente így is szoktam elköszönni Zsofkától, mielőtt berohan a csoportjukba: "érezd jól magad!")

Tavaly nyáron (amikor még Zsofka nem járt oviba) a vezető óvónő meghívott minket, hogy délelőttönként járjunk fel, hogy mégis gyerekek között legyen Zsofka és Dorka.... mi feljártunk, és ott el is dőlt a sorsunk.

Nagyon örülök, hogy Zsofka ide jár, és hogy tényleg szeret menni.

Húú, jól elkanyarodtam a gyereknaptól :)

Pedig program volt bőven:
- zenés, táncos előadás

- ügyességi versenyek sora

- jutalmak

- közös tánci

- bográcsban főtt paprikáskrumpli jó sok virslivel (nagyon fincsi volt)

- este békésen, fáradtan, gyorsan elalvó gyerekek :)

Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük az óvónéniknek!!!

"Jajjjj úgy élvezem én a strandot...

... ottan annyira szép és jó..."

Ezt a slágert már gyerekként is annyira szerettem. Bakelit lemezen volt meg (aminek a borítóján maga Moncsicsi volt személyesen :) )

Hirtelen jött ez a nyár. Pár hónapja még a mínuszok miatt szomorkodtam, most meg már itt tartunk.... Szeretünk pancsolni. Mindannyian :) Na ebben végre el is férünk, mindannyian :D

Most belegondolva, elég viccesen nézhetünk ki, amikor mind a négyen, benne dagonyázunk, és hangosan énekelünk, kacagunk, fröcskölünk, sikítunk....

Rend-Kert

Zsofka a héten itthon van. Vasárnap begyulladt a szeme, így arra jutottunk, hogy nem megy, mert ez még akármi is lehet. Hétfőn délután a doktornénink is megerősítette, így egész héten itthon kell őt kellőképpen elfoglalnom.

Szerencsére a konyhában nagyon szeret sertepeltélni, így az már egy elfoglaltság. Ma viszont a nagy kánikula alatt, a veszélyes időszakban a gyerekszoba felé vettül az irányt, és megejtettük azt, amit kb. 3-4 havonta szoktunk. Az összes játékot a szoba közepére öntöttük, és mindent a helyére rendszereztünk. Zsofkát már viszonylag kicsi kora óta arra nevelünk (bár ez erre hülye szó, inkább iránymutatásnak mondanám), hogy amivel már nem játszik, azt pakolja el, mert ha nem teszi, akkor a nap végére a játékoktól már mozdulni sem tudnánk. Ő ezt általában komolyan is veszi, és elpakol, ezzel példátmutatva Dorkának, aki utánozza őt rendületlenül. Ez így mind szép és jó, csak így van, hogy valamelyik doboz már be sem tud csukódni egy idő után, valamelyik meg üresen tátong :) Na ilyenkor lép közbe a rendkommandó :D vagyis MI mindannyian, és mindent a helyére teszünk. A lányok nagyon élvezik, hiszen ilyenkor tényleg úszni lehet a játékokban, egy ideig :)

Aztán a munka után jöhetett a jól megérdemelt pihenés is. Kicuccoltunk a kertbe: pléd, sátor, konyha - mert ugye enni is kell - napernyő, székek, asztal, motorok.... itóka. És itt vártuk, hogy ránk esteledjen. Ilyenkor nyáron szinte tényleg csak aludni járunk be a kertből, de ez annyira jó, fogalmam sincs, hogy hogy tudtam oly sok éven, évtizeden át egy belvárosi lakásban élni... olyan távoli emlék :)

Tekerem a biciklit, tekerem a biciklit, tekerem a...

Amikor Zsofka még kisbaba volt, sokat tornáztunk együtt. Kötött volt a csipője, ezért is, meg úgy jó is volt együtt mókázni. Sokszor csináltuk azt, hogy hanyatt fektettem a földön, és tekertük a biciklit. Akkor még olyan távolinak tűnt, hogy ő majd egyszer rendes nagy biciklin is tekerni fog.

Hát most itt tartunk. KedvesFérjem gyermekkori bringáját a papa kicsit kipofozta, hogy az első unoka tanulhasson rajta. Ő meg megtanult. Egyik pillanatról a másikra. Persze még vannak kis segédkerekei, de ahogy elnézem nem sokáig lesz rá szüksége.

Közben azért biztos ami biztos, Dorka is kapott egy kismotort, így már kettő parkol az előtető alatt :)

Van hogy cserélnek :)

Ezt nem tekerik, mégis száguld: :)

Zsófia, Zsofka, Jokka, Jótia, Okka :)

A Zsófia görög eredetű női név, jelentése: bölcsesség.

Amikor 4 évvel ezelőtt Zsofkát vártuk, a nevén valahogy nem kellett sokat gondolkodnunk. A Zsófia név már nagyon régóta tetszett, így ez is lett a befutó. (Bezzeg ha fiú lett volna ... Reméljük még lehet egy Marcink és egy Bercink :) mert fiúnevekben ezek vitték a pálmát.

Amikor pl. Dorkát vártuk. Nagyon nagy gondban voltunk. Nem volt lánynevünk. A születése előtti hetekben döntöttünk a Dorottya mellett... addig szívünk szerint Zsófia2-nek neveztük volna :)

Zsofka kicsit méltó is a nevéhez. Tényleg bölcs, a maga korának megfelelően. Nem megy bele haszontalan vitákba, nem kezd cirkuszolni, megfontolt. (Ja és ami még poén: amíg vártam, a várandósság alatt kinőtt életem első és egyelőre utolsó bölcsességfoga :)

Ma is megállapítottuk, szokásos heti nagybevásárlásunk alkalmával, hogy mennyire csodálatos gyermek. Az üzletekben még sosem kellett szégyenkeznünk, azért mert mondjuk esetleg nem tud viselkedni, mert ő tud. Ellenben Dorkával :D aki ma is alakított, kimászik, feláll, lelóg... és mindezt a bevásárlókocsiban. Ő ilyen szituációkban nem tud viselkedni. De nem baj, (azért ő is csodálatos) azt hiszem ez így szép és jó.

...

Drága Nagylányom!

Nagyon Boldog Névnapot kívánok Neked!

Olyan csodás dolog történt ma reggel. Dorka, - aki ugye a hintán kívül még nem nagyon mond semmit - rohant ki a szobájukból, és kereste Zsofkát, a következő kiáltással: "OKKA!!!!! OKKKAAAAA!"