Áldott Karácsonyt kívánok Neked...

... Kedves Olvasóm! :)

És egyben Egészgségben, Szeretetben gazdag Új esztendőt is!

Idén már biztos nem írok, de januárban újra várlak! :)

No, és az kicsoda...

... aki számomra még mindig babaillatú, bababőrű?

... aki nagyon szeret enni; mindent, válogatás nélkül?

... akit reggelente alig lehet felébreszteni?

... aki nem szeret fésülködni?

... aki minden mesén el tud érzékenyülni?

... aki gyaloglás helyett inkább Apuci nyakában kirándulna?

... akiben felismerem gyermekkori önmagam?

... AKI MA 3 ESZTENDŐS?

Gondolom kitaláltátok! :)

Dorkuskám, Isten éltessen Téged is nagyon sokáig!

Ki az...

... aki megosztaná akár az első, akár az utolsó falatját is, még a legkedvesebb csokijából is?

... aki képes ordítani a fáradtságtól?

... aki befogadná a Pesten látott hajléktalanokat, hogy ételt adjon nekik?

... aki - bár igen pici korában beszélni kezdett - mára inkább csak a lényeget mondja?

... aki szereti, ha fényképezik?

... aki bármennyit gyalogolna, mert annyira érdekli a természet?

... aki még mindig cumizza a bal kezén a középső és a gyűrűs ujját?

... AKI MA 5 ÉVES? :)

Na jóóó :) elárulom:

ZSOFKA leánykám, Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!

Mert sétálni oly jó :)

Az én napom?

Kb. egy hete nővérkém telefonált. Mivel skype-on tartjuk a napi kapcsolatot, így ha telefonál, megijedek, hogy csak nincs valami baj?

De nincs baj hál'Istennek, csak kérdezett:

"Szia, mit csináltok jövő héten szombaton?" - "Semmit"

"Semmiiiit??? Nincs betervezve semmi névnapi buli?" - "Névnapi buli????"

És igen, akkor esett le, hogy névnapom lesz. Az az igazság, hogy amióta a gyerekek megszülettek, azóta a saját kis ünnepeink szinte eltűntek. :)

Szóval így történt, hogy Kedves Nővérkémék szombaton látogatást tettek nálunk. Kaptam egy kis kényeztető csomagot, egy hatalmas tábla csokival :) - amit itt is Nagyon Szépen Köszönök :) De nekem az a legnagyobb ajándék, hogy bő egy év után ismét találkoztunk :)

A gyerekek is nagyon örültek egymásnak, szemmel láthatóan valahol ott folytatták, ahol tavaly nyáron abbahagyták.

Képet sajnos nem sokat készítettem, de majd Nővérkémtől kunyizok még párat :)

A szokásos csoportkép, ami minden évben elkészül - bár Pankának már nem volt sok kedve hozzá :)

Léleksimogató kirándulás - Vághosszúfalu

Pénteken Drága Komám szüleihez voltunk hivatalosak.

Már többször írtam a kisnaplómban, hogy milyen hatással vannak rám a Náluk töltött pillanatok. Ez most sem volt másként.

Mint mindig, most is Finom falatok, Kedvesség, Szeretet várt bennünket. Az ember életében mindig akad sok-sok idegeskedni való, de ott eltörpül minden, ami rossz :) Ilyenkor mindig azt érzem, mintha ki"vasalnák" az "összegyűrődött" lelkem.

Ismét egy budapesti hétvége

Elhatározásunknak megfelelően ebben a hónapban is egy hétvégét a fővárosban töltöttünk.

Odafelé Vácon is megálltunk, hogy a Duna partján elfogyasszuk az itthonról vitt elemózsiánkat. :)

Gyönyörű ez az ősz:

Ipolytarnóci kirándulás - képekben

Mivel lassan három hete ostromolja a hányós-hasmenéses vírus hol egyik, hol másik családtagomat, így most csak képekben - szöveg később:

Pesti hétvége és Medvefarm

Két hete gondoltunk egyet, és felmentünk pestimamához hétvégére. Nem volt semmi konkrét elképzelésünk, illetve egy aprócska mégis. A Decathlonban kinéztem korábban a lánykáknak téli bakancsot, és azt szerettem volna megvenni. Így hát, ha már mentünk, nem siettünk haza. Ismét kirándultunk a nagy fővárosban. Így annyira SZÉP és jó. :)

Sokat sétálunk a Hősök tere, Városliget környékén, nagyokat játszótereztünk, aztán néztük a rakpartról a hajókat, a Budai Várat, Halászbástyát...stb.

Nekem személy szerint most a Vigadón akadt meg a szemem. Annyira gyönyörűen fel van újítva, hosszú percekig álltam és néztem (és persze fotóztam, fotóztam :) )

Drága Férjemurammal megállapítottuk, hogy fővárosunk erősen szépül, épül. Jó látni, hogy a régi épületeket is sorban teszik rendbe.

"Budapest, Budapest"...tényleg csodás :) - DE hangsúlyozom, nekem még mindig (MÁR) turistaként. Természetesen nem szeretném, ha a lányok számára ismeretlen lenne a "nagyváros" lendülete, látványa, tömege, ezért is gondoltuk, hogy egyre többet és többet fel"szökünk" majd mamához, hogy koruknak megfelelően ismerjék meg Pestet.

Persze ennek az egésznek van előzménye. Tudom, milyen az, amikor valaki ("a") pesti és azt is tudom, hogy sok, picinyfalumban élő fiatalnak még most is ("A") Pest misztikus, ismeretlen hely.

Hazafelé tettünk egy kis kitérőt és meglátogattuk a veresegyházi Medveotthon lakóit. Gyönyörű időben érkeztünk, a környezet is nyugis, csendes, és a Macik tüneményesek, bár némelyikük már kicsit rosszul lehet a sok méznyalástól, de azért nyalják rendületlenül :) Amin ledöbbentem, hogy sokan a mézes fakanalaikat bedugták a farkasokhoz is....

Hétvégi programnak mindenképpen ajánlom, főleg azoknak, akik szeretik a nagy macikat :D

Szüreti mulatozás és "egy kis golf"

Minden év szeptemberének utolsó szombatján szüreti felvonulást rendez piciny falum apraja és nagyja :) Ebben az évben azonban egy másik esemény is zajlott ezen a napon, ami szintén érintette a falut. Ez a rendezvény a Gödön megrendezett Golfsztárgála, ahol az árvíz által sújtott általános iskolánkért jótékonysági golflabda-vásárt is tartottak.

Polgármesterünk napokkal korábban kitalálta, hogy ha aznap már amúgy is népviseletben leszünk, miért ne mennénk el ebben a meseszép ruhában, oda, Gödre a helyszínre. Így is volt. Hosszú időt nem töltöttünk ott, (és ennyi éppen elég is volt). Más világ ez a "celeb-világ" és tőlem igen távol is áll. Sok hírességgel találkoztunk, és megállapítottam, hogy sokuk mennyire fent hordja az orrát. Szinte félelmetes, hogy mennyire csak magukkal vannak elfoglalva, na és a saját kis köreikkel... na mindegy. Egyvalaki rendkívül szimpatikusan viselkedett. Pár szót váltottunk Erdei Zsolttal, akiért rendszeresen izgulunk a tévé előtt egy-egy boxmérkőzés közben. Humoros, kedves, nyíltszívű és egyszerűen KEDVES. Pedig az egyik tanárnénink (az általános iskolásaink is képviseltették magukat) meg is jegyezte: "Gyertek gyerekek, lefényképezkedünk a bírkózó bácsival" :). Mire Ő: "na akkor bírkózzunk".

Szóval ilyen élményekben is volt részem, de ennél sokkal jobban esett végre hazaérni, harapni egy pár falatot, majd indulni ki, a falu elejére, hogy elkezdődhessen a szüreti felvonulás. Idén rengetegen voltunk. Megszámolni sem tudnám, hogy mennyien. Jól eső érzés látni, hogy a fiatal házaspároknak és a gyerekeknek mennyire fontos a hagyományőrzés. Na és persze külön köszönet érte a Polgármesterünknek, aki ezt az egészet újra életre hívta.

Nekem pedig külön öröm volt, hogy ismét magamra ölthettem az eredeti Ludányhalászi népviseletet. :D

A képeket anyum készítette.

Egy gyors kép"riport"

32. - tegnap, Hetedik - ma :)

Igen, és igen, ismét ünnepeltünk egy cseppet. Tegnap az én Drága Jó Férjemuram születése napját, ma pedig a Hetedik házassági évfordulónkat :)

Amikor megismertem Őt, éppen 20 éves, egyetemista "kisfiú" volt még, és most gyermekeim Édesapja, életem társa, párja, kedvese, mindene(m). :)

KÖSZÖNÖM, hogy mellettem vagy! Isten éltessen Nagyon-nagyon Sokáig!

Ja, és üzenem azoknak, akik tartanak attól a bizonyos hetedik évtől, hogy semmi extra :) Nem kell félni :) nem fog fájni :)

2010.08.21 István, a király - Hollókő

... és elérkezett este 8 óra. Az összes szék megtelt, és a színpaddal szembeni domb is teljesen benépesült.

Szerencsére fel voltunk készülve mindenre. Hatalmas hátizsákkal érkeztünk. A lányoknak vittem két hosszúnadrágot, kabátkát, kardigánt és teljesen véletlenül volt a kocsiban egy pléd is, így nem fáztunk. Az előadás végére már teljesen be voltunk bugyolálva :)

Az előadás nekem ismét tetszett, akárcsak tavaly, augusztus 20-án. :) Jó volt ismét részese lenni:

2010.08.21 Hollókő

Pár km-re lakunk csak Hollókőtől, mégis igen ritkán autózunk át, bár nemrég, (nyár elején, amikor Zsofka az ovisokkal az Állatkertben járt) Dorkussal átkirándultunk, de valahogy nem is tudom. Nekem már túlságosan "megcsinált". A várban sem azt éreztem, hogy történelmi romokon sétálok, hanem azt, hogy mesterségesen felépített kőhalmokon. De persze a környezete nagyon szép.

Ide vártak bennünket, 21-én az idei István, a király előadásra. Már délután átmentünk mi is a főpróbára Drága Jó Férjemurammal, pestimamával és a gyerekekkel. Picit tartottam tőle, hogy mit fognak kezdeni a lányok délután 1/2 4-től az este8 órás kezdésig (és aztán az előadás végéig - éjjel 11 óráig) DE minden várakozásomat felülmúlták. A főpróbát is csápolva végigülték (pedig direkt mondtam, hogy ne nézzék, mert aztán az előadást unni fogják - de nem lehetett rájuk hatni, szeretik és kész), aztán rohangáltak egy nagyot fent a várban és egy nagy dombon le-föl.......

Tésa, Nagybörzsöny

2010.08.18 Komámmal kirándultunk egy cseppet :)

Azt hiszem életemnek most egy "ajándék" szakaszában vagyok :) Ajándék olyan értelemben, hogy a lányok már ügyes ovisok, én dolgozom is, meg nem is :), sokat tudok itthon lenni, itthonról dolgozni. Magamnak oszthatom be az időmet.... éééééés akad szabadidőm, amikor ÉN vagyok. Majdnem öt év itthonlét után ez csodás érzés :)

Egy ilyen "ajándék" nap reggelén Komám telefonált, hogy nincs-e kedvem vele tartani egy kis kirándulásra. Szerintem ő is tudja, hogy ez a kérdés költői, hiszen úgyis tudja rá a válaszom :) (Mindig van kedvem) :)

Az útvonal: Tésa-Nagybörzsöny-Nagymaros-Vác
Nagymaros és Vác nem volt ismeretlen számomra, viszont Tésán és Nagybörzsönyben még sosem jártam.

Tésa különlegessége, hogy 2008-as adatok szerint 87(!!!) fő a lakosság száma :) valamint az sem mindennapi, hogy munkanapokon 2 busz jár összesen, hétvégén pedig egy sem. Nagyon tetszett, hogy itt-ott a kis faluban szép, igényes táblák voltak elhelyezve a falu történetéről, templomáról. Ezeket a táblákat a Tésa Barátainak Társasága Egyesület állította 2009-ben. Szerintem nagyon ötletes, és "elférne" ilyen minden faluban. :)

Nagybörzsöny is különleges. Bár mára már csak 7-800-an lakják, egykor a 2000 főt is meghaladta a lakosság száma, sőt még városi rangot is kapott. Mint megtudtuk, a mára már csak falunak három katolikus és egy református temploma van.

A legkülönlegesebb a Szent István templom, ami a XIII. században épült. Furcsa érzés egy ilyen régi templomba betérni, körbejárni. Az ember szinte "repül visszafelé az időben". Szerencsénk volt, mert épp ott volt egy faluban élő hölgy, aki idegenvezetőként elkísért minket még a Bányásztemplomba is, és elmondott sok érdekes információt a faluról, a templomokról.

Sajnos a fényképezőgépen Nagybörzsönyben megadta magát (nem voltam felkészülve a kirándulsra, így az elemek nem voltak feltöltve), pedig annyi képet tudtam volna még készíteni:

Igen, ez pontosan az, aminek látszik

Ma - vagyis 2010. szeptember 1-jén - miközben a napocska is ki-ki kukucskált a felhők mögül, apró hópelyhek hullottak az égből...... Kicsit furcsa érzés volt ezt látni, és fázni (pedig múlt héten, még a rekkenő hőség elől próbáltunk "menekülni").

Rohanó nappalok, rövid éjszakák...

... de az Élet SZÉP :) Rengeteg bejegyzés van a fejemben, csak időm nincs szépen, sorban leírni őket. Pedig szerencsére van/lesz miről írnom:

Pl. arról, hogy Zsofka és Dorka milyen ügyi ovisok. Dorkus is vígan szalad reggelente a csoportba.

Vagy arról, hogy milyen csudijól éreztük magunkat Hollókőben az idei István, a király előadáson, ahol Arany Férjemuram ismét nagyon szuperül alakította Torda szerepét.

Vagy akár arról is, hogy Tésán és Nagybörzsönyben jártunk Drága Jó Komámmal.

... Ja és mindeközben 29 éves lettem :) De ez másodlagos...., vagy harmadlagos .... vaaaagy "sokadlagos" :)

A beszámolók nemsokára érkeznek, természetesen sok-sok képpel. :)

Ja, és majdnem elfelejtettem: láttam, hogy páran érdeklődnek a Rend-tervünk eredményei iránt. Jelentem azóta is működik, DE azt nem írtam korábban sem, hogy MÚZEUMI rend uralkodik a lakásban (sőőőt erre egyáltalán nem is vágyom), hiszen két örökmozgó, 5 éven aluli mellett ez szerintem kivizelezhetetlen, de rend van olyan értelemben, hogy jó itthon lenni, szinte a ház is fellélegzett, attól, hogy kidobáltunk egy csomó kacatot, a kinőtt ruhák jórészét elajándékoztuk egy helybeli kedves, nehezebb sorsú családnak, és a mindennapokban is a kis táblázat szerint rendet tartunk magunk körül, mind a négyen !!!! :) .... na de erről is érkezik egy bejegyzés, mert a fejemben már összeállt. :)

Rend terv?! - És az eredmények

Aki rendszeres olvasója a kisnaplómnak, az tudja, hogy gyakran hadban állunk. A rend(etlenség) és MI :)

Bizony előfordul - sajnos nem is ritkán - hogy veszítünk.

Viszont úgy tűnik, hogy a lassan egy éve (!!!) tartó "Hogyan tartsuk rendbe a gyerekszobát? tanfolyamunknak" meg lett az eredménye. :) Igen. Mára elmondhatom, hogy - főleg Zsofka részéről - önálló rendrakás zajlik estéről estére. (És ami még szebb, jobb, kedvesebb, hogy ő ezt szó nélkül teszi, tehát mégcsak figyelmeztetnem sem kell.)

Ezen felbuzdulva és Jócsontok blogot olvasva készítettünk közösen egy kis tervet. (Közösen rajzolva, színezve) A hónap minden napjára beosztva a különböző feladatok, úgy mint ágyrendbetétel, viráglocsolás, mosogatás...stb. Minden nap egy kicsi, így nem is megerőltető, fárasztó.

Úgy tűnik lánykáim most fogékonyak a házimunkáral. Azt már hónapokkal ezelőtt bevezettük, hogy szívecskéket kapnak, ha valami jót cselekednek. Az így összegyűjtött szíveket minden hónap végén összesítjük, és valami aprósággal meglepjük őket (pl. színes ceruza, mesekönyv). Így ösztönözve vannak a jóra :)

Na de kicsit elkanyarodtam a "rend terv"-től. Szóval kifüggesztettük egy jól látható helyre és MŰKÖDIK! És igen, hiszem, hogy (nem kevés munkával) egy idő után senkinek sem lesz terhére a rendrakás, hanem természetes velejárója lesz az életünknek, igényünk lesz rá. Igen, rám is vonatkozik! DE nagyon igyekszem :)

És Rend van! :)

Rövid(ebb)re vágva

Előbb a kép:Aztán a szöveg: :)

Azt hiszem ez is - mint oly sok más dolog - sokkal jobban megviselt engem :)

Már többször szóba került, hogy időszerű lenne egy alapos hajvágás, családunk nőnemű tagjai számára :)

A lányok eddig hallani sem akartak róla, de szombaton délután ők álltak elő az ötlettel, hogy VÁGJUNK EGY KICSIT A VÉGÉBŐL :)

Zsofkával kezdtük. Kb. 3 cm-t vágtunk. Ekkor jött Dorka. Neki próbáltuk körbe vágni, így persze jóval rövidebb lett, mint volt. Ezt látva, Zsofka ismét víz alá vetette a haját és kérte, hogy az övé is legyen olyan rövid, mint Dorkusé.....

.... AranyFérjurammal közösen dolgoztunk a fejükön, és bevallom, amikor Zsofka mellé hullottak a hosszú tincsek..... (15 cm kb.) háááát, elszorult a torkom. Jaj, tudom, hogy nem vagyok normális, hiszen:

- örülnöm kéne, hogy nem akar tovább "Barbie baba" sérót :)

- tényleg időszerű volt megválni a "babahajaktól"

- könnyebben kezelhető a rövid haj, mint a hosszú kunkorok amik reggelre mindig nagyon gubancosak voltak - hacsak be nem fontuk este, alvás előtt

- ÉS, mivel nekem egészen kicsi koromtól "PRAKTIKUS GOMBA FRIZKÓM" volt (amit nem igazán szerettem), így már elég korán eldöntöttem, hogy a saját gyerekeimnek mindig olyan hajuk lesz, amilyet ők szeretnének, na persze emberi keretek között :D /Tehát festésről, extrém tincsekről szó sem lehet. Neeem, nem vagyok beteg. Ilyen is van már az oviban!/

Szóval így állunk.

(Lesz jobb kép is, de este már csak ilyenre futotta) :)

Mert ez most csak úgy "kibuggyant"

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?"

/K.D/

12 év

Vicces. Egy nap alatt két évfordulóról is írok, de mit csináljak, ha épp ma 12 éve, hogy (ma már Drága Férjemuram) Kedvesem, másik felem.

Megismerkedésünk történetét már egy korábbi bejegyzésben leírtam. :)

Sok dolgot átéltünk már az elmúlt 12 évben, (Magzat elvesztés, munkahely elvesztés, totálkáros autó....stb.. ez a sor folytatható lenne hosszasan.) mégis állíthatom, hogy Ő a másik felem, az Életem, nélküle fél ember lennék, és Köszönöm, hogy mellettem van, és ápol ha beteg vagyok; mosogat, ha dolgozni megyek :D; bíztat, ha elbizonytalanodom; támogat, ha ötletelek :). Rengeteget változtunk az elmúlt évtizedben, főleg külsőleg (leginkább kilóink száma nőtt :D):

De BOLDOG vagyok VELE!!!!!!!!

(az alábbi fotót Komám készítette, 2010.06.21-én, Hallstattban)

10 év

Sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt a bejegyzést, vagy sem. De végül győzött a Szívem, és írok:

2000. augusztus 1-jén (tehát éppen 10 éve) egy fiatal - akkor 26 éves - pap került piciny falumba. Sokszor próbálom felidézni azokat a napokat, hónapokat, amikor megkezdte itteni pályafutását. Emlékszem, hogy bennem (Pestről nyaralni "legyütt" lányban) csupa jó érzést váltott ki, hogy végre jött egy fiatal, energikus, kedves "papbácsi", a korábbi számomra kissé savanyú, és mindig késésben lévő helyett.

Akkoriban inkább csak hétvégente fordultunk meg itt, de szombatonként eljártunk ifi hittanjaira (bár már kissé korosnak számítottunk a többi "ifi" között) :)

2003-ban, amikor az esküvőnkre készültünk, nem is volt kérdés, hogy Őt kérjük meg, hogy egy nászmise keretében kösse össze örökre életünket.

Míg Pesten laktam, ritkábban találkoztunk, de Zsofka születése után (és egyben ideköltözésem után), gyakoribbá váltak a közös ebédek, vacsik.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy honnan számítható a Barátságunk?! Nem tudom. Nem tudom felidézni már, hogy mikortól, csak azt tudom, hogy fontos számomra, hogy jelen legyen az életünkben, Családtagként (hiszen azóta már Dorkus keresztapukája), Barátként, Lelki társként.

...

Már hónapokkal ezelőtt tervezgettem, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék, ezen a szép kerek évfordulón. Sokat nem kellett töprengenem. Egy fotókönyvet készítettem, az elmúlt éveink szép emlékeiből, élményeiből. Szerencsére volt miből "dolgozni", hiszen legalább ezer kép közül válogathattam ki a legmegfelelőbbeket.

Most vasárnap át is adtuk Neki (bár már hetek óta a hálószobában az egyik fiókban lapult, ugyanis olyan ügyesen és gyorsan elkészült, amire nem is számítottam - ezúton köszönet a PhotoHall-nak, szép munkát végeztek!) Nagyon izgatott voltam, mert tényleg nagy szeretettel készült, és átadásig én is nap, mint nap átlapoztam :) ...

Hát ennyi nagyjából, remélem nem haragszik, hogy ennyit írtam Róla :)

És egy kép, Rólunk, Hármunkról (2010.06.22)
Drága Egyetlen Komám, Petyo, Tyetyoka :) !!!

Köszönök mindent, és tudod... még legalább 60 !!!

A "megérkezés" pillanata

Az utóbbi napokban jól esik fotózni, most úgy van ihlet:

A további gondolatok majd holnap :) Most megyek aludni :)

"Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak"

Valahányszor megfordul kiscsaládom Pesten, a lányok szájtátva, majd ordítva üdvözlik az összes tömegközlekedési eszközt. Itt(hon), vidéken szerencsések vagyunk, autó van a popsink alatt, és nem kell a buszon "nyomorognunk" és a tömegben összetapadnunk idegenekkel. Húúh. Most is hihetetlen, hogy hogyan bírtam életem első 24 évét ott :D A lányoknak viszont nagyon tetszik minden járgány, legfőképp a VILLLLAMOOOOOS!!!! így hazafelé úgy döntöttünk, (míg ők édesdeden alukáltak hátul a kocsiban) hogy megállunk a fővárosban, és csapunk egy BKV-s napot :)

Így is történt. Leparkoltunk (szerencsésen - hiszen elsőre volt hely) a Reáltanoda utcában, elsétáltunk az Astoriához, majd felszálltunk egy villamosra, aztán egy másikra, aztán egy harmadikra, aztán egy buszra, ...... stb. Igazán úgy éreztem magam én is, mint egy túrista, csak gyönyörködtem a látványban ahol csak lehetett. Szerencsére nem volt sehol tömeg, úgy látszik a szombat dél, kora délután épp ideális az ilyen kis "kiruccanásokra" :)

Végül visszatértünk a kocsihoz, felpakoltuk az összes nálunk lévő homokozó játékot és átslattyogtunk a Károlyi kertbe (gyerekkorom egyik kedvenc játszóterére) ahol órákig játszottunk. A lányok hazafelé ájultan aludtak (mint ahogy a kép is mutatja) :) Jó kis nap volt, jó Pesten túristának lenni :D

Vannak hülye dolgaim...

... köztük ez az egyik:

Nem tudom, hogy ez miért van, de nagyon szeretem a gyerekeim lábát (kezét, szemét, fülét) fotózni. Talán így akarom megőrizni (magamnak) felnőttkorukra a pihe-puha tappancsokat, minifüleket, husis kezecskéket???? Nem tudom. Csak gondoltam megmutatom :)

Az első képen Dorka, még a balatoni homokban, a másodikon már Zsofka a budapesti Károlyi kertben (hazafelé tettünk egy kis kitérőt Pesten, de ez megér egy új bejegyzést :)

Az a csodálatos balatoni nyár :)

Félelmetes, hogy mennyire nem vagyok formában, már ami az írást illeti. De igyekszem összeszedni magam, és nem kitörölni ezt a bejegyzést :)

Szóval adott három fiú (férfi) :) majdnem 20 éve tartó barátság. Hozzájuk jött/ment két feleség és egy menyasszony, majd csatlakozott három kislány és egy kisfiú (eddig) :) Ez a kis csapat évről évre összejön valahol, az ország egyik pontján. Idén Balatonalmádiban az egyik család nyaralójára esett a választás. Bevezetésként talán ennyi elég is.

Indulás előtti este (inkább éjjel) bepakoltam. Felkészültem mindenféle szélsőséges időjárásra, így a lányok akkora "puttonnyal" érkeztek a három napos balatoni vakációra, mintha egy hónapra mentünk volna. :) És hát persze, fürdőruhán kívül nem igen volt szükség semmi más ruhára.

Reggel viszonylag korán útra keltünk, hogy elkerüljük a nagy meleget, és mégnagyobb pesti dugót. Jelzem immáron két szobatiszta (!!!!) leánykával vágtunk neki a nagy kalandnak, felszerelkezve bilivel, WC szűkítővel. Az M7-esen odafelé csupán négyszer kellett megállni pisilni, és ebből mind a négy vaklárma volt :D De nem baj..... :)

A sok megállás miatt sikerült 3 1/2 - 4 óra alatt megtennünk az utat, így mire elértünk a Balaton csücskéhez, a lányok már komolyan kezdtek nyöszögni, hogy "Annnnyuuuuúúúúúú mikor érünk már oda???? Apuuuuúúúúúú már a Balatonon vagyunk???????"

A feszültséget oldva dalolásba kezdünk. Természetesen elhangzott a "Pancsoló kislány", de nem maradhatott ki a "Nyár van" Neoton sláger, vagy a "Napolaj" az UFO együttestől ....stb. :) És ez így ment kb. 20 km-en keresztül, szinte rekedtre énekeltem magam, de bejött, a lányok nem nyüszögtek :) és végre megérkeztünk.

Almádiban fent a hegyen laktunk, csodálatos balatoni kilátással. Picit féltem is, hogy hogyan lesz, mivel a lányokat mindenképpen le akartam fektetni ebéd után, de nem gondoltam, hogy két, Balatoni érzésektől felturbózott lánykám mindenféle küzdelem nélkül ezt meg is teszi nekem, de megtették, így ébredés után az egész csapat felpakolt és le"költöztünk" a partra. /A strand fizetős, felnőtteknek 500 Ft (550 ft a bejárós jegy), gyerekeknek ingyenes./ Egyáltalán nem tartottam drágának ezt az összeget, mivel a strand nagyon rendezett.

Amíg a parokolótól bandukoltunk a bejárathoz, azon mosolyogtam, hogy régen, míg csak ketten voltunk, elég volt a strandoláshoz két fürdőlepedő. Most két autóval érkeztünk, összesen 6 felnőtt és 4 gyerek. A felnőtteknél mindenkinel egy-egy hátizsák, két hűtőtáska, napozósátor (vagy hogy is hívják azt a félsátrat :D), bili és két hatalmas pokróc. Ja és persze a karunkra akasztott előre felfújt úszógumikról nem is beszélve :D Kifelé menet is hasonló képet mutattunk, csak akkor minden fiú nyakában minimum egy gyerek is lógott :D

Esténként az elalvással nem volt gond, a nagy játszóterezések, és a mégnagyobb pancsizások megtették a hatásukat. :)

Ha jól számolom, legalább 10 éve nem jártam a Balatonnál, DE valahogy nem is hiányzott. Most viszont, mióta hazajöttünk, gyakran eszembe jut.......... Máris hiányzik. :D

Na ahhoz képest, hogy nem vagyok formában, szép hosszú bejegyzést kerekítettem :) Ennél részletesebb beszámolóra most képtelen vagyok, de lehet, hogy lesz részletesebb is (de az is lehet, hogy nem) :D

...

Melegem van!!!!

Elkezdtem írni egy bejegyzést,

...de kitöröltem. Nem megy az írás. MELEGEM VAN!!!

Négy lábbal többen

A hét egyik napján dolgozni mentem, eközben Drágam Férjemuram volt itthon a lányokkal. Délután elmentek kedves rokonainkhoz "állatokat nézni" és - tudtomon kívül - "leüzleteltek" egy kiscicát. :)

A lányok már régóta rágták a fülünket, hogy nekik a két kutyusunk, Manci és Rozi mellé jó lenne egy kiscica is, de eddig (sikeresen) ellenálltunk. Hát most aZuram egyedül "kevésnek" bizonyult az ellenállásban :)

Így munkából hazajövet, egyenesen értük mentem, és már hoztuk is Negrót :)

A kutyákkal egyelőre ismerkedik, a lányok dögönyözését jól viseli :)

Ja, és amit majnem elfelejtettem, pedig ide kapcsolódik. Zsofka aznap este, lefekvés előtt nyugtázta, hogy már Rozi, Manci és Negró is alszik, és hogy most már csak egy valami hiányzik a boldogságához. Az pedig nem más, mint egy ló, egy IGAZI LOVACSKA!!! :)

Na Bumm! :) Mondtam neki, hogy egy lovacskának nagy hely kell. Persze kapásból jött is tőle a válasz: "Majd Apuci épít neki istállót"....

... hát igen, mi sem egyszerűbb. :)

Hogy én micsoda csodát láttam!!! :)

Bár már többször láttam (természetesen) életemben szivárványt, mégis mindig gyermekien rácsodálkozom. Amit azonban most láttam, olyat azelőtt még sohasem.... dupla szivárvány piciny falum égboltján :)

Sasfészek :) - Ausztria 4. rész

Utazásunk harmadik reggelén egy kiadós reggeli után, elköszöntünk vendéglátóinktól, a Gasthof Alpenrose "anyjától", Nagl asszonytól - akin látszott, hogy kora ellenére ott van minden folyamatnál, a konyhában, a recepción és ami nekem külön tetszett, itt-ott az étkezőben Őt véltem felfedezni egy-két festményen is :) Az is nagyon szimpatikus volt, hogy a falakon sok oklevél, elismerés is helyet kapott. Többek között egy születésnapi díszlap, amit Nagl asszony (néni) tavaly kapott Rauris polgármesterétől 70. születésnapjára. Szerintem lenyűgöző ez a figyelmesség. (Itt is megjegyzem, van még mit tanulnunk!)

Harmadik napunkon uticélul a "Sasfészket" tűztük ki. Így, nem is olyan sok autózás után, már át is léptünk a osztrák-német határon, és meg sem álltunk Kehlsteinhaus-ig.

/A Sasfészekről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy Hitler egyik kedvenc üdülőhelye volt, bár nem tisztázott, hogy hányszor is pihent ott valójában. /

Autóval nem lehet felmenni az épület közelébe sem. Egy hatalmas parkoló mellett, egy szintén elég nagy buszmegállóból 30 percenként indul 4 busz egyszerre felfelé, eközben 4 fentről lefelé jön, és félúton találkozva elengedik egymást, az út ugyanis olyan keskeny, hogy két busz nem is férne el rajta egymás mellett. (Érdemes megemlíteni azt is, hogy nem csak busszal, hanem gyalogosan (!!!) is fel lehet túrázni a Sasfészek bejáratához. Hááááát, minden elismerésem annak, aki ezt meg is teszi :) )

Ahogy kapaszkodtunk fel az úton, azon töprengtem, - vagy talán ki is mondtam a fiúknak, már nem emlékszem - hogy ilyen magasságban már nincs félelemérzetem sem, mert ez már felfoghatatlan :) Míg egy-egy hídon állva, letekintve, néha megremeg a lábam, addig itt semmi ilyet nem éreztem, pedig nagyon-nagyon magasan jártunk, és nagyon-nagyokat kellett a busznak kanyarodnia. :)

Útközben csendesen nézelődtem. Tényleg volt valami a levegőben. A hatalmas fákat néztem, az út mentén a köveket, szikladarabokat, és közben azon gondolkodtam, hogy ezeket vajon ő is látta? Hitler is ezek között a fák között autózott felfelé? Drága Jó Férjemuram meg is jegyezte, hogy itt bizony vannak olyan idős fák, amik már akkor is itt lehettek. Én hittem neki, így az egész környezet méginkább elcsendesített....

Megérkeztünk a bejárathoz. Egy nagyon hideg és nedves alagúton átgyalogva elérkeztünk a lifthez, ami felvitt bennünket magához az épülethez. A lift is érdekes volt, minden eredeti benne, még egy réges régi fekete "tekerős" telefont is felfedeztem a liftajtó mellett.

Hát felérkeztünk. Szép tiszta, napocskás időben, így minden irányban nagyon messzire el lehetett látni. Mesés volt, tényleg. Lánykáim már nagyon hiányoztak. Biztos vagyok benne, hogy oda, egy ilyen "körútra" el kell mennünk velük is. Mindenképpen.

Fent az épületen, épületben egyébként szinte semmi sem utal már arra, hogy egykor kié is volt a "házikó". Ma már étteremként funkcionál. Olvastam, hogy 1945-ben lebombázták az épületet, mert azt gondolták, hogy ott bújkál Hitler, és más vezetők. Ezután az amerikai hadsereg pihenőhelyévé vált, majd 1960-ban visszakerült Bajorországhoz, és azóta több felújítást végeztek rajta. Ottjártunkkor is fel volt állványozva éppen.

Végül hazaindultunk....

Drága Egyetlen Komám! :)

Ha véletlenül erre jársz. Köszönjük. KÖSZÖNÖM!!!!! MINDENT! Tudod! :)

Édes álmok Raurisban - Ausztria 3.rész

Megjárva a nagy csúcsokat Kedves Komám kellőképpen elfáradt, így ő már a vacsora után lepihent.

Drága Férjemurammal mi még bírtuk az ébrenlétet - bár gyanítom, ha akkor, este 7-kor ledőltünk volna, mi sem keltünk volna fel reggelig. Kitaláltuk, hogy elmegyünk sétálni, megnézzük Raurist.

Jó sokat gyalogoltunk, mire elértünk egy olyan ponthoz, ahonnan jól be lehetett látni az egész kis városkát. Találtunk ott egy padot, és leültünk kicsit. Sokáig csak csendben nézelődtünk, gyönyörködve a tájban, és közben az itthon maradt "két kis oroszlánra" gondoltunk :) ...

Raurisban járva, és persze végig utunk során, sokszor az jutott eszünkbe, hogy hogy lehet, hogy így is tudnak élni emberek? Rendben, tisztaságban, kerítések nélkül, barátságosan. Az embernek nem kell ahhoz semmit tennie, hogy megszólítsák a boltban, hogy ráköszönjenek az utcán.

Pl. indulásunk reggelén Drága Férjecskémmel elindultunk a helyi Spar-ba, hogy az útra csomagoljunk egy kis elemózsiát. 7:05-kor értünk, a 7:00-kor nyitó üzlethez. Beléptünk a bejáraton - gyanítom, aznap elsőként - és egyből mosolygós eladók, péntárosok között találtuk magunkat. Hangosan köszöntek, és nem löktek fel a takarítógépükkel sem... azért ez tiszta hülyeség, hogy ilyen apróságokat észreveszek, de nyilván nem véletlenül....

Na de elkanyarodtam az eredeti bejegyzésem témájától. Gondolom az utazástól is, gondolom a friss levegőtől is, de mindhárman olyan jókat aludtunk Raurisban. :) /És közben álmodtunk, még ébren is :)/

Nyárból a télbe - Ausztria 2.rész

Első napunk estéjén, épphogy "beestünk" vacsorára a szálláshelyünkön, Raurisban. Sőt, már régen túl is voltak rajta, de nagyon kedvesen fogadtak, és egyből, bejelentkezés után kaptuk is a meleg leveskét és a második fogást.

Éjjel, szokásunk szerint jó sokáig beszélgettünk, mert nem fogynak a szavak :)

Másnap reggel ismét útra keltünk. A napi úticél: Grossglockner Hochalpenstrasse.

Őszintén szólva, amikor elindultunk bele sem gondoltam, hogy ott még ekkora hó lehet, és hogy repkednek a mínuszok. Kicsit furcsa érzés is volt, hogy egy idő után nem tudtam szinte kezelni a fényképezőgépet, mert megfagytak az ujjaim (a kesztyűmet ugyanis jól itthon felejtettem).

Szóval Grossglockner:

Az út fizetős. Napijegyet kell vásárolnia annak, aki fel szeretni menni a "felhők közé". A fizető kapun áthaladva elkezdődtek a kanyarok és brutális emelkedők. A kanyarok még számozva is vannak, de egy pár kacskaringó megtétele után már nem azt néztem, hanem az útra próbáltam koncentrálni. Nem, nem én vezettem, tehát nem ezért meredt előre a tekintetem :) hanem azért, mert olyan köd volt, hogy nem is tudom, valahogy ösztönösen előre kellett figyeltem. Felfelé kapaszkodva a nagyon ködös emelkedőn, még egy mormotával is találkoztunk. Szaladt előttünk egy darabig. :)

Az útról letértünk egy "zsákútra", ami felvezet egészen Edelweisspitze-re. 2571 méter magasban jártunk. Hatalmas hó, köd és rettenetes hideg fogadott bennünket. A hajamra folymatosan ráfagyott a pára, és az ujjaim itt már tényleg teljesen elfagytak. Drága Férjemuram meg is kérdezett egy hölgyet - aki a fent működő ajándékboltból jött ki kérésünkre, hogy készítsen rólunk fotót - hogy júniusban itt mindig ilyen idő van? A hölgy mondta, hogy ez egy nagyon rossz év, nem igen jellemző ez az időjárás ebben a hónapban már. Mi ilyennek láttuk június utolsó hetében Edelweisspitze-t:

Visszaszálltunk az autóba melegedni, és persze folytattuk az utat tovább. Következő "állomásunk" a Kaiser Franz Josefs Höhe (Ferenc József magaslat). Hatalmas parkolóház fogadott bennünket, ami elsőre döbbenetesnek tűnt, de később beláttam, hogy nyilván szükség van ekkorára, hiszen - mint megtudtam - Ausztria három leglátogatottabb helyszínének egyike a magaslat (a Schönbrunni kastély és Hohensalzburg vára mellett).

A látványról itt sem nagyon tudok mást mondani, csak azt, hogy Csodaszép! :) Tényleg sokáig csak álltunk és néztük a nagy magasságokat, mélységeket. Itt már több mormival is találkoztunk, több helyen etették is őket, így még modellt is tudtak állni nekünk egy-két fotó erejéig :)Fogalmam sincs mennyi időt töltöttünk fent a Ferenc József magaslaton, mert az órára, telefonra egyszer sem néztem. Elkápráztatott a látvány, és minden percben, másodpercben, próbáltam a szememmel is "fotózni" a látottakat, hogy ezt ne felejtsem el soha, amíg csak élek :)

Aztán elindultunk visszafelé, de persze útközben itt-ott még muszáj (!) volt megállni :) mert ki hagyna ki egy találkozást egy óriás fa mormotával pl.?

Mai kirándulós napunk

Kicsit félbeszakítom az ausztriai élménybeszámolómat, ugyanis ma nagy kirándulós napunk volt :)

Zsofka az ovisokkal Pestre, az Állatkertbe látogatott, így - hogy Dorkusnak is meglegyen a kirándulás élménye (őt még nem merték vinni) - mi ketten átmentünk Hollókőre/be.

Közel van hozzánk, mégis ritkán, min. évente egyszer látogatunk át. De talán jó is így, így nem múlik el a varázsa. Most sikerült délelőtt még a csendesebb időben menni, sehol nem botlottunk senkibe, miénk volt az egész ófalu. :)

Szép időnk is volt, így Dorkus a szabadban fogyaszthatta el, az előző nap gondosan a táskájába készített elemózsiáját :)

Úgy tudom, hogy Zsofkáékról is lesznek képet, amint hozzájutok, dokumentálom :)

Hármasban Hallstattban :) - Ausztria 1. rész

Hát az úgy volt, hogy .... többféleképpen is kezdhetném.

Pár hónapja Drága Komám kitalálta, hogy el kéne mennünk hármasban egy kicsit kirándulni. Tudom, hogy főleg engem akar az ilyen kirándulásokkal kimozdítani itthonról :) Készültem is nagyon, és úgy gondoltam, három napot kibírok én is, és a gyerekek is nélkülünk.

A helyszínt is már korábban eldöntöttük. Ausztria. Közel is van és gyönyörű :)

Az indulás előtti napokban már kicsit rosszabbul éreztem magam. Kétségek között örlődtem. Jót teszek-e azzal, ha így itthon hagyom őket? Egy anyuka előrébb helyezheti néha a saját "szórakozását"?

Szóval nem volt könnyű, de aztán útra keltünk, és persze tudtam, hogy pestimamával jól meglesznek itthon, és valószínűleg ez is sokkal jobban megvisel engem, mint őket.

...

Első napra Hallstatt-ot céloztuk meg. A hely érdekessége, hogy korábban, amikor még irodában dolgoztam, és napi 8-9 órában a monitort bűvöltem több mint egy éven keresztül ugyanaz a háttérképem volt. (Nálam ez azért is érdekes, és megemlítendő, mert elég gyakran váltogattam azokban az időkben a képet, mégis ez az egy annyira megfogott, hogy öröm volt ránézni nap mint nap.)

Amikor elkezdtem nézelődni, hogy hova is megyünk, döbbentem láttam, hogy a google - képkeresgélés közben - többek között az én háttérképemet is kihozta Hallstatt-ot beírva :) Húúú, hát szuper, nagyon vártam, hogy odaérjünk. És nem csalódtam.

Az idő amúgy végig nagyon kegyes volt velünk. Sokszor esett az eső, de amikor odaértünk egy-egy előre kiszemelt helyszínhez, akkor mindig elállt :)

Így volt ez Hallstattban is. Igazi mesebeli városka. Tisztaság, rend. Ahogy kell :) Azt hiszem egy egész napot el lehetne tölteni ott. Sajnos sok időnk nem volt, mert a hegyekben, egy lezárt útszakasz miatt, több mint két órás kerülőt kellett tennünk. De CSODASZÉP volt. Megbeszéltük, hogy a lányokat is elvisszük legközelebb, mert ezt látniuk kell :)

Hallstattról bővebben:

Hallstatt egy csöppnyi ausztriai barokk kisváros, melynek neve a kelta hagyományok szerint „a só helye”, lakosainak száma 1 000 fő, ami a hely szűke miatt lényegében évek óta nem is változik.

A városka érdekessége, hogy egyetlen főutcából (Seestrasse) áll. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyasoltára van.

A helyszűkével küzdő kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér „homlokra” gót betűkkel vésik fel a elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi a megboldogult földi maradványait.

A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon.

/Forrás: wikipedia/

Ki hitte volna?

Én biztos nem.

...

Ha valaki két héttel ezelőtt azt mondja, hogy Dorka június végére elfelejti a pelust, valószínűleg kinevettem volna.

Dorka 2 és fél nap ovi után "szobatisztáVÁltozott" :) (ahogy ő mondaná) :) És élvezi az ovis élet minden percét. Ma már kiválaszthattuk a jelét is. Nálunk, az oviban úgy szokás, hogy ha tesók együtt járnak, akkor igyekeznek minél közelebb szekrényt biztosítani nekik. Így kettőből választhattunk, Zsofka csigabigája közelében: Olló vagy Fenyőfa. Én ez utóbbit választottam, mégiscsak a természet áll hozzánk közelebb, mint az vagdosás :D :)

Így hát elindultunk tényleg egy úton. A babaillat lassan elillan a házból, és az eddig pelustól roskadozó szemetest is üresebben találja keddenként a kukásautó. :)

A helyzet fokozódik :)

Ma - a délelőtti "nemtalálomahelyemet" után - délben elindultam az oviba, hogy elhozzam másodszülöttemet. Az az igazság, hogy amíg itthon voltam (délelőtt) egyedül, már kezdtem teljesen "megkattanni". Ha valamit leejtettem, vagy valamivel csörömpöltem a konyhában, rögtön azt gondoltam, hogy ejjejj csendesebben, mert felébresztem Dorkát.... miközben ő vígan játszott az oviban. Azt hiszem ez már-már kóros :) De lesz jobb is, ugyi??? :)

Szóval elmentem érte. Mire odaértem, az egyik óvónő jött ki elém, és közölte, hogy nyugodtan menjek haza, mert Dorkus lefeküdt a többiekkel.... (Rongyibongyi nélkül, mert hogy azt nem is vittem el neki reggel).....

Így szépen hazakullogtam. Egyedül. És vártam a délután 3 órát, amikor ismét mehettem értük :) Pelus téren is jól állunk, ma egy sem fogyott :D

A legkisebb ovis

Megint eltelt jó sok nap, hogy nem írtam. Pedig zajlik az élet. A víz szépen visszahúzódott, és túl vagyunk egy falunapon is.

De ami a legfontosabb: mától Dorkus is ovis lett. Igaz még csak délelőttönként, mert ebéd után hazahozom (ugyanis még kissé hadilábon áll a szobatisztasággal, de megnyugtattak, hogy az oviban pillanatok alatt át fog szokni a pelusról, ahogy látja majd a többieket. Hát úgy legyen).

Furcsa érzés. Ma délelőtt, miután hazaértem az oviból EGYEDÜL, olyan furán éreztem magam. Nem találtam a helymet sehol, csak tébláboltam itt, tébláboltam ott, és közben még a cipőmet sem mertem levenni, mert mi van, ha jön a telefon, hogy mennem kell Dorkáért valami miatt. De a telefon csak nem jött (hála Istennek) :) így ebéd után mentem a lányokért. Az már most látszik, hogy Dorka ovisként is másként fog "működni", mint Zsofka. Már ma, fél nap után is többet mesélt az aktuális (ovis) történésekről, mint Zsofka eddig valaha :) De nem baj, ettől szép, hogy ennyire különböznek :) :D

Kavarog minden a szívemben. Persze vártam már nagyon ezt az időszakot is, hogy többet tudjak dolgozni, hiszen most van lehetőségem, ölembe pottyant lehetőségek sokasága, amivel élnem kell, hiszen látom a környezetemben, hogy sokaknak milyen nehéz a helyzete munka terén. Mégis rossz, hogy Dorkust, akit még most is sokszor szinte babának látok, és még babaillata van :) ki kellett adnom a kezemből, még olyan kicsike. Tudom, hogy ez az élet rendje, de mégis.....

Természetesen tartom magam, nem bömbölök az ovi előtt vagy ilyesmi :) csak úgy belül most nagyon rossz.

Víz, víz, víz...

... elöntötte piciny falumat is.

Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan emelkedhet a vízszint. De igen, egy délelőtt elég volt ahhoz, hogy egészen az úttestig "felkússzon" és ott elterüljön. Itt-ott fénykép is készült. Drága Jó Férjemuram kértem meg, hogy néha (két homokzsák pakolása között) kattintgasson. Volt olyan hely, ahol nem készült fotó. Ott ahol az emberek már csak homokzsákokon jutnak be a házukba. Abban a házba, ahol akár már bent is áll a víz.

Nagyon elkeserítő, bár mi, itt Pusztaházban nem mondhatunk egy szót sem, mégcsak a pinckénk sem nedvesedik.

A faluban nagy az összetartás, kb. mint épp egy éve, amikor az Egyházmegyei Találkozót szerveztük. Együtt pakolja a homokzsákokat, közmunkás, fiatal, idős, férfi, nő. Még egy "celeb" (bár hú de utálatos egy szó ez) is jelen volt egész nap, és hordta a zsákokat. A réges-régi szerencsekerekes fickó, Klausmann Viktor. Eddig teljesen közömbös volt számomra, de ez mindenképp pozitív dolog, hogy itt, egy ilyen piciny faluban, amihez tudomásom szerint semmi sem köti (és fogalmam sincs, hogy hogyan került ide), fogja magát és elkezd homokzsákokat cuccolni. Egy quadot is hozott magával, és azzal egészen lehetlen helyekre is "bejutott" a zsákokkal. (Ezért mindenképp említést érdemel)

Hát ez a helyzet nálunk, most... így nyár elején.

Unom...

... az esőt,
- mert minden csupa sár,
- mert az autó csupa kosz, kívül-belül
- mert a lányok be vannak "zárva", és igazán nehezen viselik a kertnélküliséget
- mert a földeken áll a víz, alatta a vetéssel
- mert a kimosott ruhák nem száradnak meg napok óta, és így csak tornyosul a szennyes
- mert a szépséges virágaim lassan kirohadnak
- mert semmi kedvem semmihez
- mert MOST IS ESIK :(