Minek ez a cirkusz?...

... Ma a kertben ülve ez a réges-régi Neoton sláger jutott eszembe. Zsofka ugyanis cirkuszosat játszott. Mi pedig lelkes nézői voltunk :)

Elővette a kis kerti asztalt, székeket. Ez volt a színpad, és a kellékek :) Aztán táncolt, énekelt, akrobatikus elemeket is bemutatott, végül meghajolt, és fáradtan "hazament", és aztán kezdődött újra a cirkuszi fellépés.

Annyira jó volt. Zsofkának is tetszett, hogy tapsolunk. Mert tapsoltunk, úgy, hogy még az utcán is hallhatták :)

Négylábúink csak néztek, hogy mi bajunk lehet. Tényleg, róluk még nem is beszéltem, pedig ez a két kis szakállas eb is családunk része. Mancit egy végtelenül kedves tenyésztőtől, az Idesüss kennelből hoztuk. Rozit pedig nem sokkal később a Futrinka Egyesülettől fogadtuk örökbe. Manci igazi bújós, nem bánná, ha valaki egész nap a hasát vakargatná. Rozi ezzel szemben sokkal harciasabb, de ugyanakkor puszikirálynőnek is hívom, mert állandóan puszilkodna.

Azelőtt sosem volt kutyám. Pest, Belváros... bár nagyon szerettem volna, de így utólag belátom, hogy akkor, ott, tényleg nem lett volna jó. Azt viszont már vidékre költözésemkor eldöntöttem, hogy a gyermekeimet mindenképpen szeretném az állatszeretetre "nevelni", bár ez nem is nevelés, inkább csak érzés. Felelősség, kedvesség.

Nagyon érdekes, ahogy a gyerekek is húznak a kutyák felé. Zsofka már nagyon régen Rozit nevezte meg, mint saját kutyát. Így Dorkának "maradt" Manci. Azért is érdekes ez, mert Zsofka egy kevésbé akaratos, nem harcoló, inkább nyugis gyerkőc. Ehhez választott magának egy "harcost". Dorka viszont folyamatosan harcol velünk, és ehhez jön Manci nyugis természete. Szóval így négyen nagyokat tudnak alkotni a kertben :) Öröm nézni őket.

Jó hosszú lett ez a bejegyzésem, most már beszéljenek a képek:

A cirkuszban:

A nézők: :)

Végül Dorka is beállt:

Dorka horgászik épp: :)

Manci mosoly:

Rozi portré: