"Remek a hangulatom...

...ma van a szülinpom"

Énekeltük vasárnap már reggeltől :)

Íme a szülinapi ebéd, most (idő hiányában) még csak képekben:

ANNgyAl :)

Készítettünk ma a kis kalendáriumunkra egy angyalkát, filcből.

Amikor kész lett, büszkén felakasztottuk közösen a karton fára :) és Zsofka megszólalt: "Ez az angyalka úgy néz ki, mint Panka" :) És tényleg :)

Panka (Anna) az egyetlen unokahugim :) és most már a kis angyalom is :)

Dorka pedig 2...

... éves lett :)

Természetesen rá is ugyanúgy igaz, amit Zsofkánál is írtam. Ő is most született, most volt csecsemő, mégis már 2 éves lett.

Persze néha hajlamos vagyok még most is kicsibabaként kezelni, de talán ezt azért van, mert kb az utóbbi egy hónapban kezdett el beszélni, és még most is sokszor csak halandzsázik. Ilyenkor mindig visszagondolok arra, hogy akkor, amikor Zsofka volt ennyi idős, épp akkor született Ő, és Zsofkával már egészen másként tudtunk kommunikálni. Persze tudom, hogy kisebb lánykám is beindul lassan, és akkor mást se hallok majd csak csacsogást, reggeltől-estig :)

Dorka rendkívül érzékeny. Úgy látom ebben picit rám hasonlít. Ha megbánt, már abban a pillanatban jön is. Nemrég egy kiborító nap után elpityeredtem. Ő ott termett az ölemben, letörölte az éppen lecsurgó könnycseppeket az arcomról, és kérdezte: "Ajucika, sííísz?" Mondam neki, hogy igen. Erre Ő: "Jóó" (ezt amúgy elég sok mindenre mondja), de az arca olyan megértéssel és szeretettel volt tele, miközben ezt a szót kimondta, hogy rögtön elszállt minden gondom. :)

A sok szeretet, ami benne van, leginkább Zsofka felé irányul :) Őt nyúzná mindig, Zsofka meg lerázza. Azért úgy látom, hogy szép lassan csiszolódnak ebben is egymáshoz. Dorka kezd "kevesebb lenni", kevesebbet nyúzni, Zsofka pedig kezdi jobban kimutatni az érzéseit.

Teljesen jó testvérek. Olyan igazi bajtársias a viszonyuk. Persze napjában többször összekapnak egy játékon, egy tányéron, vagy pl azon, hogy fürdésnél ki melyik oldalra szálljon be a kádba, hajgumikon, ceruzákon... de szerintem ez így is van rendjén. Sokszor figyelem, hogy hogyan játszanak együtt. Jó rájuk nézni. Amikor Zsofka hazajön az oviból, és Dorka épp nem jött velem érte, az az első mozzanata, hogy megölelgeti :) és ha együtt megyünk érte, büszkén kézenfogva sétálgatnak :)

Azt kívánom, hogy ez mindig így maradjon. :)

Dorkám, Téged is Isten éltessen Nagyon sokáig!

Zsofka 4 éves lett!

Annyira hihetetlen! Bár tudom, hogy elcsépelt dolog azt mondani, hogy még csak most született és már ennyi idős, de mégis ezt tudom csak mondani.

Még ma is fel tudom idézni a születésének minden (persze) fájdalmas, de ugyanakkor Csodás pillanatát. A kezdeti nehézségeket a szoptatás körül, az első lépéseket, az első önálló étkezést, az első nyaralást Vele, a szobatisztasághoz vezető rögös utat, az első napot az oviban, .... Mindent. Minden itt raktározódik legbelül.

4 éves. Önálló. Még most is azt mondom, hogy Ő egy álom gyermek. Vele mindig minden olyan simán és gördülékenyen (ment) megy. Persze van, hogy veszekednem kell vele, hogy ugyanmár pakolja el a nappali közepéről a három ládányi építőelemet, vagy mossa meg a kezét, vagy törölje meg a száját .... de valahogy nincsenek nagy csatáink.

Gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék még róla. Talán a tulajdonságait? Lábméretét? :) Kedvenc elfoglaltságait? Azt hiszem leírom, ami most nagy hirtelen eszembe jut.

Zsofka végtelenül jóságos és önzetlen. :) Megosztja még az utolsó falatját is, még akkor is ha épp egy fincsi csokit majszol :) (Ja, de nem akárkivel, csak és kizárólag Dorkával, és nagyon ritkán velünk is), a saját kis dolgai között nagy rendet tart, de a többit simán átlépi :).

Újabban nagyon szeret mosogatni (Isten tartsa meg jó szokását) :) és takarítani, sütni-főzni.

Kedvence az István, a király (nyár óta) és végig tudja az egész szövegét. (Játék közben néha hallom: "Fel kelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk" :D)

Mostanában a kedvenc játéka a Barbie lett, és állandóan babáznak Dorkával.

Az utóbbi időben kicsit bújósabb lett, sokszor mondja ovi után, hogy nagyon hiányoztunk neki. Pedig vidáman, mosolygósan jár, sose kell "küldeni". Most épp nem jár oviba (mert már a fél ovi beteg), és szerintem már nem is megy ebben az évben.

Nagyon szereti az előadásokat, legyen az báb, ének vagy éppen színházi. Rettentően leköti. Ellentétben a kreatívkodással, amit nagyon hamar megun (hiába na, anyja lánya) :)

...

4 éve vagyok itthon. Szinte a munkahelyemről mentem szülni. Nagyon vártam ezt az időszakot, mostanában mégis tele vagyok keserűséggel. Panaszkodok, hogy elég volt itthon, fásult lettem. És most, hogy számotvetettem, az elmúlt négy évről, baromira elszégyeltem magam. Mit akarhatnék még? Itt vannak Ők, az én Lányaim, én vagy az Ő "anyucikáám"-juk :) Néha még manapság is "meglep" ez a tudat, hiszen nemrég még én is gyerek voltam, tele csínytevésekkel, huncutságokkal, bonyodalmakkal :)

Megszülettek, egészségesek, fejlődnek, okosodnak. Miért elégedetlenkedek???

...

Szülinapozni vasárnap fogunk, mivel akkor ér rá mindenki :) így képek majd akkor.

Drága Zsofkám! Isten éltessen Nagyon sokáig!

Betlehem - papírból

A vasárnap éjjelt is alkotással töltöttem, és azt hiszem ezzel be is fejeztem az idei adventi dekorációk gyártását. Tavaly az ablakokba leginkább matricafestékkel készült képek kerültek. Érdekes, idén (hiába vásároltam be sok-sok szép színű matricafestéket) a sima papírdíszek tetszenek. Nagyon megörültem, amikor egy komplett kis Betlehemes leírást találtam a neten.

Hozzá is láttam és (az apró részeket körömvágó ollóval) kivagdostam. A végeredmény mindenkinek tetszett. (Ha szeretnéd a mintákat, elküldöm, szívesen) :)

Ajtódíszeink SK :)

Szombat éjjel ismét alkottam :) Bár a tűvel és cérnával még most is elég rosszul bánok :) mégis a kezembe vettem őket, és készítettem két ajtódíszt.

A barkácsfilc az én anyagom. Annyira könnyen lehet kezelni, és olyan szép dolgokat lehet belőle létrehozni.

Egy-két flitter, gyöngy, organza és máris egészen különleges dolgok készülnek :) Legalábbis nekem tetszik :D

Bejárati ajtó és teraszajtó (ez is egyfajta bejárati, itt járnak be a LegKedvesebbek :D)

Ho-ho-ho-ho :) Nálunk is járt :)

Tavaly két "picinyfalumbéli" (már nagyobb gyermekes) apuka kitalálta, hogy meglepi a gyerekeket. Egyikük Mikulásnak öltözött, a másikuk a "minihintó" elé befogta kispóniját és elindultak a hosszú falu utcáin. Akkor mi nem tudtunk erről, mivel tavaly decemberben szinte emberek közé sem tudtunk menni (ugyanis amilyen betegséget el lehet kapni, mi azt mindet "kipróbáltuk, akkor, egy éve).

Idén viszont tudtuk, és vártuk Őt, Őket :)

Tudtuk, hogy a falu végéről 4-kor indulnak, de mivel Közép-Kelet Európa leghosszabb falujában élünk :), így már 1/2 8 is elmúlt mire ideértek :)

Kimentünk az utcára. Összegyűlt még egy-két gyermekes család a szomszédos házakból, és a gyerekek elkezdték: "Hull a pelyhes fehér hó...." :)

Férjemuram forralt borral kínálta a már kissé fáradt :) Mikulást és kísérőit, a gyerekek pedig csillogó szemekkel hallgatták a Mikulás féltő, intő, óvó, tanító szavait :)

Jól sikerült azt hiszem. :) És jó érzés volt részese lenni. És jó, hogy vannak ilyen emberek, akik ezt kigondolják, és meg is valósítják.

Egyik nap arról beszélgettünk, miközben Szécsényben a Karácsonyi fények között sétáltunk, és a gyerekek el-el szaladtak mellőlünk, hogy a mai gyerekek sokkal hamarabb felismerik a valóságot. Sokkal előtt rájönnek, hogy a Mikulás és a Jézuska ajándékai honnan is származnak. Nem tudom, hogy ez miért van. Talán a reklámok. Vagy az, hogy már november elején (!!!) kiteszik az üzletek polcaira a Mikulás csokikat és a kirakatokba a karácsonyi dekor elemeket? Hát nem tudom, de olyan jó lenne, ha egy pár évig kitartana még ez a varázs, mert azok az ámuló szempárok csodálatosak :)

Itt még "jaj de izgultak" , hogy mikor ér már ide az a "Kulááás" (Dorka így mondja) :D

Ma reggelre az ablakokba kitett, tegnap este fényesre pucolt csizmájukba is érkezett még egy-két apróság. Amikor Zsofka észrevette, az arcára csapott a két kezével (mint Kevin, a Reszkessetek betörőkben, az arcszesztől :D) és ezt mondta: "Ezt nem hiszem eeeeel!!!" Olyan boldog volt, hogy a Mikulás még éjjel visszatért, (hogy a "NAGYON JÓ GYEREKEK" között szétossza a megmaradt ajándékokat).

Hát így történt :)

Egy kellemes meglepetés...

... ért még tegnap előtt. :)

Múlt héten szerdán az okmányirodában jártunk. Nemrég ugyanis olvastam, hogy ha egy kisgyermeknek nincs érvényes útlevele (illetve még nem is volt soha), az első személyi igazolványát ingyen elkészítik. Mivel itt élünk a határ mentén, igencsak kellemetlen volt, hogy eddig nem volt fényképes igazolványuk. Útlevelet eddig nem csináltattunk, mert annyit nem is utaznánk, és az is elévül nagyon rövid idő alatt. Így maradt az ingyenes személyi, ami pénzbe sem került és ugyanannyi idő alatt évül el kb.

Ja igen, MOST MÁR! Mert szerdán ott voltunk az okmányirodában és hétfőn már itt is volt a két személyi. EJHA :) hát szerintem ez nemsemmi. Vagy lehet, hogy én már régen csináltattam a hivatalos okirataimat? 6 éve, a házasságkötésünk után kész lidérc volt mire végig ültem és álltam minden sort. (komolyan elgondolkodtam azon, hogy hagyom a fenébe a névváltoztatás, inkább maradok a leánykori nevemnél :D ) Minden olyan lassan és nehézkesen ment. Mint ahogy általában az élet minden területén. Az ember akkor lepődik meg, ha valami simán és gördülékenyen működik :)

DE EZ JÓÓ, és ezért is írtam le, mert az ember hajlamos az ilyen jódolgokon csak úgy túllépni :)

Még a végén nagyon belejövök :D - avagy újabb téli dekorelemek

Bizony :) és ezeket is én vagdostam és ragasztottam és ... :D

A gyerekek szobájának ablakából lekerültek a virágok és a lepkék. Ilyenkor mindig olyan rossz. Én az a típusú ember vagyok, aki még egy mozijegyet is megőriz. Képtelen vagyok kidobálni az amúgy teljesen felesleges dolgainkat is. Tudom, hogy ez nem jó. Sőt, néha rászánom magam, na és akkor aztán repül minden könyörtelenül. Inkább át sem nézem tüzetesen a kidobandókat, nehogy valamin megessen a szívem :)

Hát így van ez az ablakmatricákkal is. Olyan szépek, és kedvesek voltak nekünk. Így szépen eltettem őket egy tasakra. Persze tudom, hogy már az életben nem fognak kikerülni egy ablakunkra sem, és a következő "giga"takarításnál ők is kukába kerülnek. Most mégis így a jó. Nekem :)

A hóembereket már egy hete elkészítettem. Az alapötlet innen származik. Olyan kedves, mosolygós hóemberek, egyből belopták magukat a szívembe.

A hópelyheket pedig éjjel készítettem. Először még nlcafe - ról letöltött sablonok segítségével, aztán a végén már rajzoltam is egyet-kettőt, hiszen ugye nincs két egyforma hópehely :)

Készült még Mikulás is, de az szigorúan 5-én éjjel fog kikerülni. És persze még ajtódíszünk sincsen. Szóval van még mit tennem. :)

Aztán jövőhéten megkezdjük az igazán sűrű decemberünket. Minden napra akad valami, de a lefontosabb: A LÁNYOK szülinapja

Már tervezgetem, szervezgetem. Aztán meglátjuk mi lesz kész, és mi nem (ugyanis előtte két napig disznóvágás lesz apósoméknél, millió mosogatással, főzéssel, sütéssel, kiszolgálással...) :)

Na de erről majd később, most csak a mai termés:

Tavalyi kollekció :) és egy fejlődés kezdete :)

Ágnes érdeklődésére, na és hogy az utókornak is fennmaradjon, megmutatom a tavalyi adventi kreatívkodásom egy részét :) (Csak erősebb idegzetűeknek merem megmutatni magát a kalendáriumot. Azért fejlődtem egy év alatt, ugye??? :D )

Elkészült!!!!! ...

... és igen, én készítettem :) amire nagyon-nagyon büszke vagyok :)

Az adventi kalendáriumunkról van szó. Bár már tavaly is készítettem egyet WC papír gurigákból, de azt hiszem ez az idei, mindenben "veri" a tavalyit :)

Éjjel készült. Már két óra is elmúlt, mire sikerült a végleges formájában összeállítanom, és a kiszemelt helyre tennem :)

Persze egy igazi kreatív gurunak gondolom egy ilyen kalendárium meg se kottyan, de nekem ez nagyon nagy szó, hogy így, ilyen formában el tudott készülni. Főleg, hogy a tűvel és a cérnával sem igazán tudok bánni.

Az alapötletet még a neten találtam (Sajnos a linket most nem találom, de amint meglelem, bemásolom). Egy hatalmas anyag karácsonyfa volt a falra rögzítve, 24 gombocska jelentette a napokat. Na a gombok maradtak nálam is, mivel azokat még képes vagyok felvarrni :D Aztán ott találtam a másik ötletet is. Minden nap a gyerekek készítenek valamit, erre a fára, és így 24-én lesz 24 db kis, gyermekkéz által készített dísz, a nagy "élő" fára. Ez az ötlet is nagyon megtetszett, szerintem így lehet már egész kicsi korban éreztetni a gyermekkel, hogy valóban "NAGYOBB ÖRÖM ADNI, MINT KAPNI". Ezt mindig nagymamám mondta, és kicsi gyerekként sosem értettem. /"Dehát a mamám nem szeret ajándékot kapni?! Pedig mindenki inkább csak kapni szeret...."/ Aztán ahogy teltek az évek, szép lassan értettem, hogy mit is jelent ez az egyetlen mondat. És most már bátran állíthatom, hogy így is telnek a mindennapjaim. Nagyon szeretek ADNI!!!!! És nemcsak tárgyakat, hanem érzéseket, megértést, szeretetet, tiszteletet... kinek mi "jár" :)

Szóval elkészült a kalendárium. Az ANGYALKA minden nap elrejt benne egy levelet :) amiben leírja , hogy aznap hova is rejtette a lakásba a csecsebecsét, na és persze egy-két "instrukciót", hogy hogyan is lehet minél több jócselekedet begyűjteni :) . Minden nap egy levél lekerül a kalendáriumról, és marad egy üres gomb. Erre kerül majd minden nap a lányok keze által készített dísz, vagy meglepi :)

Hát ennyi. A szemek már nagyon csillognak :) Megkezdődött a December, az Advent, a Mikulás, a szülinapok, a Karácsony időszaka :) Valahogy egészen másként várom most, mint gyerekként. Most nekem a feladatom, hogy a lányokat egy kicsit elvarázsoljam, ámulatba ejtsem, és be kell vallanom, ez nekem elég nagy feladat, de élvezem :)

És akkor a művem, tádádádámmmmm: :D (A fa A3-as magasságú)

Az angyalkától érkező levelek "aláírása" :)

És végül az első adventi levél: :)

"Zsofkaságok"

Húú, hát nem is tudom hol kezdjem. Az elmúlt hetekben nagyobbik lánykánk ki volt fordulva önmagából. Durva Dorkával (na jóóó, viszont is így van), vergődik, csapkod, keménykedik. Néha úgy érzem (bár már máskor is volt ilyen szakasza), hogy kicsúszik a kezünk közül, már most, 4 évesen. Aztán mindig visszaáll minden a normál kerékvágásba, de ezek a napok igencsak idegtépőek tudnak lenni. Mindannyiunk számára. Most azért tudok írni róla, :) mert úgy érzem elmúlt ez a hisztihullám.... egy darabig biztosan :)

Az óvónénik szerint is változott tavaly óta. Tavaly még ő volt a legkisebb (így is hívják őt az oviban: kis-zsofka), idén viszont vannak többen is, akik már fiatalabbak nála, és most már bent is nagyobb a szája. Dirigál. Utasít. Talán ez valahol jó is, ha már most ki tudja mondani az érzéseit, gondolatait. Mégis kicsit furcsa, ahogy napról napra jobban és jobban megnyílik (a szája is) :)

De, amiért most mégis Csak Róla írnék. Tegnap este közölte, hogy ő már nem kér pelust.

Éjszaka ugyanis még hordott (tegnapig). Erre egyáltalán nem vagyok büszke, sőőőőt. De valahogy mégis azt gondoltam, hogy nem akarom ráerőltetni, hogy éjszaka ne hordjon. Sokszor hetek, hónapok elteltek úgy, hogy nem volt semmi reggelre a pelusban, néha viszont be-be szaladt. Még nyáron volt egy "fellángolásom", és nem adtam rá, kb. 1 óra múlva sírva, üvöltve ébredt, és mondanom sem kell, hogy az egész ágyát telepisilte. Én akkor ezt jelzésnek vettem. Még nem volt felkészülve rá. Hiába szobatiszta nappalra már 2,5 éves kora óta. Lehet, hogy akkor nem kellett volna megtorpannom, de annyira szégyelte magát, és annyira sírt... nem tudom, hogy akkor mi lett volna a jobb megoldás.

...

Hát tegnap éjjel így aludt, pelus nélkül, és reggel büszkén mesélte mindannyiunknak, hogy Ő most már mindig így fog aludni. Én ennek annyira örülök, és Köszönöm neki :)

Nyilván lesznek még bepisilések.... Nyilván. De ez mindenképp egy lépés megint előre. :)

Déditől

Ez a bejegyzés már hetek óta érlelődik bennem.

Amikor Dédi meghalt, mi, Kedves Férjemmel nem álltunk oda "osztoszkodni" a rokonság közé. Annyira méltatlan lett volna az egész, Dédihez.

Aztán a temetés, és halotti vacsora után a kertben, a bokrok alatt megpillantottam egy cserepet, belekeményedett a föld, és valami növény lógott ki belőle, szinte élettelenül. Természetesen hazahoztam, mert pár virágot a kertből is elhoztam, hogy Dédi féltett kis növényei itt, a mi kertünkben erősödjenek, éljenek tovább.

Akkor még fogalmam sem volt, hogy milyen növény lehet ez, olyan rossz állapotban volt.

...

Pár hete Szlovákiában jártunk, Drága Komám szüleinél. Tudtam, hogy az anyukájának valamilyen növényt szeretnék vinni. Sokat tipródtam a virágosnál. (Nem szeretem a vágott virágot, virágcsokrokat. Ha valakitől ilyet kapok, nem is igazán tudok neki őszintén örülni, mivel két nap után az egész elhervad, és mehet a szemétbe) Így Drága Komám anyukájának is mindenképpen cserepes növényt szántam. Olyat szerettem volna adni, ami szép, esetleg virágzik is, és amikor ránéz, akkor eszébe jutunk. Szerencsére anyum is velem volt a virágosnál, és a karácsonyi kaktusznál megállva, mondta, hogy neki egy évben kétszer is virágzik.... Húú, hát ez szuper - gondoltam - ez az én növényem. Meg is vettem, el is vittük, át is adtam, és remélem azóta esetleg már virágzik is (és ha ránéz, eszébe jutunk) :).

Na de jól elkanyarodtam az eredeti történetemről. A Dédi-féle növény egész nyáron a teraszon "nyaralt" aztán pár hete beköltözött a lakásba. És szép lassan olyan szépséges lett...

...És IGEN, végre felismertem, nekem is van már egy KARÁCSONYI KAKTUSZOM, DÉDITŐL!!!

Nyúli hétvége

Megint jó régen írtam. Észre sem vettem, hogy ennyi nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta. A napok szinte elrepülnek felettem.

Sok írnivalóm van, így haladok szépen sorjában.

Hétvégén Zsofka keresztszüleinél jártunk Nyúlon. Zsofka keresztapuja és Kedves Férjem osztálytársak voltak a gimiben, innen az évszázados barátság :) Évente össze szoktunk ülni párszor. (a három jóbarát és mi, az asszonykák) Aztán ahogy itt-ott megszülettek a gyerekek, örülünk, ha egy évben egyszer találkozunk. Most épp rajtuk volt a sor, náluk született egy mosolygós kisfiú, Gergő :)

Pénteken mentünk. Az út nagyon hosszú volt, az idő pocsék, de a lányok nagyon kitartóak voltak. Este 7 óra volt, hogy odaértünk, így már ott legbelül kicsit aggodalmaskodtam, hogy idegen helyen hogyan fog az én kislánykám elaludni, gyakorlatilag érkezésünk után nemsokkal.

Hát megint csalódnom kellett bennük, természetesen kellemesen :) Rövid osztoszkodás után, hogy ki hol alszik elmentünk fürdeni, majd mindenki (gyerekek) álomra hajtották fejüket. És elaludtak, gond nélkül. Tüneményesek.

Igenám, de Zsofka által egy új problémával is szembe kellett néznem. Nem volt hajlandó elmenni WC-re. Mert Ő BEESIK.... Már megint az oviban hallott valami okosat.....

.... pár hete, ha elmentünk valahova, már észrevettem, hogy inkább szól útközben, és valahol a természet lágy ölén intézi a dolgát, minthogy egy étterem, vagy lakás szép tiszta környezetében tegye. Ki érti ezt??? Én, anno gyerekként képes voltam egy ausztriai "kiruccanást" is végigülni a kocsiban, anélkül, hogy miattam egyszer is megkellett volna állni. Inkább tartogattam, minthogy egy fa tövében .... vagy kivártam, míg egy tiszta, rendes WC-t találtam :)

Na Ő ebben teljesen az ellentétem. Végül Nyúlon egy kölcsönkapott bilivel oldottuk meg a problémát, hogy mégse kelljen szegény lánynak a kertbe futkosnia, esőben :)

Hát ilyenek történtek...

Amikor az ember lánya először lát életében valamit...

... akkor aztán van csodálkozás :)

Újabb rajz...

... Zsofka fantáziájával és ceruzájával.

Nagylánykám az utóbbi időben nagyon rákapott a rajzolásra. Ennek nagyon örülök, hiszen tényleg minden rajza, még az egyszerű firkálmánya is nagy becsben van tartva. :)

Egy nap telerajzolnak Dorkával közösen természetesen, legalább 40-50 papírt. Ja, és van egy új hobbi is, a telerajzolt papírok csíkokra vágása, majd a szőnyegen szétterítése :)

Épp Zsofka szelektált a napi rajzok között, és kiválasztott egyet a csíkozásra. Még szerencse, hogy észrevettem, mert így nem ment kárba, ez, a számomra annyira nagy kincset érő alkotás. Nem engedtem, hogy szétvágja, amiből persze először hatalmas vita lett, de aztán meggyőztem, hogy ilyen szép rajzot annyira kár lenne tönkretenni.

Nem akartam semmit belemagyarázni a rajzba, csak annyit kérdeztem, hogy mit csinálnak ezek az emberek. A válasz csak ennyi volt:

"Sétálnak"

....

A számukat nézve nagyjából sejtem is, hogy kb. kik :)

Hát íme, szerintem a maga nemében nagyon vidám kis rajz lett :)

Adrenalin park - Sástó

Rohamosan közeledik a tél, amit idén annyira nem várok. Illetve már tavaly sem vártam. A hó, a táj, az gyönyörű. Ha esik a hó, itt tényleg minden hófehér, nem úgy, mint Pest belvárosában, ahol tiszta koszos latyak lesz percek alatt belőle. DE: korán sötétedik, csúszik, és hideg van. Én pedig most nem akarok még hideget....

.... helyette inkább jönni-menni szeretnék még egy kicsit, szép őszi, színes fák között kirándulni.

Hétfőn a szokásos kis csapatunk :) ismét autóba ült, és Sástó felé vettük az irányt.

Még előző este itthon kinéztünk a sástói kalandparkot, és arra gondoltunk, ez pont olyan hely, ahol a legkisebb és a legnagyobb is jól érezheti magát. Hát nem tévedtünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Még a bobra is felültem Dorkával, pedig először nagyon húzódtam a dologtól (réges-régen szánkóval estem egy óriásit, talán ezért sem vonzott annyira a csúszkálás). Valami fantasztikus volt. Ha jó idő lesz, szeretnék megint elmenni, és sokat-sokat bobozni :) mint egy gyerek :)

Férjemuram kipróbálta a canopy-t is, ezzel engem teljesen meglepve. Hiszen ő az, aki nem bírja a hullámvasútat, és ha már tánc közben kicsit jobban megpörgetem, elszédül :) Na itt leküzdötte minden "félelmét". Nagyon tetszett neki. Próbált rábeszélni, hogy csússzak le én is, de ilyen "sokruhásan" nem volt hozzá hangulatom, majd nyáron :)

Zsofka ugrált még az eurobungy-n. Érdekes látni szülőként, hogy az ember alig ovis lánykája miket művel ilyen helyzetekben. Meglepett. Én azt hittem, hogy meg lesz picit ijedve, vagy legalábbis nem mer majd nagyokat ugrálni. De mert :)

Mindannyian végigsétáltunk a függőhídon is. Érdekes érzés volt. Azon nevettünk Komámmal, hogy valószínűleg egy részeg ember biztosabban végigsétált volna rajta, mint mi :) De jó volt ez is, nekem tetszett.

Amikor már kellőképpen elfáradtunk, és méginkább megéheztünk, Gyöngyös felé indultunk, ahol egy pici étteremben ebédeltünk. A kiszolgálás érdekes volt, ezért inkább nem is nevezem meg az éttermet. Csak azt nem értem, hogy valaki miért megy pincérnek (vendéglátósnak), ha rosszul van az emberektől, és nehezére esik megszólalni is.... na mindegy.

Miután hazaértünk, én úgy elfáradtam, hogy elpilledtem egy fotelon elnyúlva. A lányokat se kellett most se altatni :)

További képek itt!

Egy szülinapos

Egyetlen Öcsikém ma 19 éves lett :)
Szinte hihetetlen. Már nem kisfiú, nem kamaszfiú...

...Sajnos már régen találkoztunk, de mindig nagy szeretettel gondolok Rá :)

Kis családunk, Zsofka ceruzájából

Sokszor gondoltam arra romantikusan (mit tegyek, én ilyen kis romy :D vagyok), hogy majd milyen lesz, amikor a lányok szebbnél szebb rajzokkal kápráztatnak el bennünket :) Nem tudom miért vonzódom ennyire ehhez a témához. (Azt azért mindenképp megemlítem, hogy Drága Unokahugim, Panka, a maga 7 évével olyan rajzokat gyárt, hogy a szám tátva marad. Olyan színeket használ, és csodás formákat, figurákat, hogy elájulok. Nagy rajongója vagyok :))

Nem vagyok egy művész lélek. A családban a kreatív tehetség többnyire Nővérkémbe szorult. Na Őt ezért is csodálom ;)

Most mégis kaptam egy olyan rajzot, ami számomra teljesen felbecsülhetetlen értékű. Íme:
Zsofkám hozta haza tegnap az oviból. Családunkat rajzolta le, a maga módján természetesen, de komolyan mondom a könny is összegyűlt a szememben. Az én kis(nagy)lányom rajzolt végre VALAMIT, mert eddig többnyire krikszkrakszokat satírozott a papírra.

Természetesen ez a kép is kikerül a kis házi kiállításunk képei közé :)

Öreg(szem)

Na, ez egy ego bejegyzés lesz. Csak és kizárólag rólam fog szólni.

Egyáltalán nem érzem azt, hogy túl sokat foglalkoznék magammal. Sőőőt... (Anyum szerint az ötévente egyszeri kozmetikus látogatást kicsit sűríthetném :))

... mégis az utóbbi napokban, hetekben néha elcsodálkozom, ha a tükörben, vagy egy fényképen meglátom magamat. Öregszem. :) Persze tudom mindenki. De én most úgy érzem, hogy olyan rohamosam.

Talán a sok nevetés? :) Jó lenne, ha csak ez lenne az oka, a szemem körül sűrűsödő ráncoknak :) De vannak ennek kevésbé derűs okozója is.

Talán az itthon töltött lassan 4 év??? Nyakra-főre halmozódó gondok???

Igen, azt hiszem picit már befásultam. Persze nagyon jó itthon, és tudom, hogy ezeket az éveket ki kell élvezni. Meg, hogy milyen jó, hogy még én ilyen sokáig itthon tudok lenni a lányokkal....

Annyi minden kavarog a fejemben. Pl. Nagyon szeretnék még gyermeket. Illetve nem csak én, MI. DE jó lenne már kicsit dolgoznom is, és nem csak a pénz miatt - persze azt sem dobnánk ki az ablakon :) - hanem úgy egyáltalán, a munka öröme miatt :)

Természetesen ez még odébb van, hiszen Dorka még csak két éves. Mégis most már úgy éreztem bele kell fognunk valamibe. Bár tudom, hogy tiszta luxus az elképzelésem, de én úgy jöttem el életem első munkahelyéről (5 év után) szülni, hogy én vagy oda megyek vissza, vagy magam ura leszek. Na oda nem mehetek, mert nem igazán áll a cég sem a helyzet magaslatán ebben a válságos időben, meg ugye a fene sem akar naponta Pestre autókázni, így marad a második verzió: Magam ura leszek :) illetve magunk urai leszünk, úgy családilag ;)...

... meg is tettük az első lépéseinket ... a többit majd máskor :) így is elkanyarodtam az eredeti témámtól :) magamról:

A bejegyzésem semmiképpen sem pesszimista :) bár lehet, hogy olvasva az ember azt érzi...

Belül még most is az a 17 éves vagyok, akit a Drága Férjemuram megismert (JA, ezt nem én mondom, hanem Ő ) :) csak kívül már kicsit aszalódom (NA ezt mondom én) :) :D -

-De szerencsére Ő minden aszalt gyümölcsöt szeret :D

Séta kettesben...

... Dorkával.

Az idő még mindig csodaszép. Nem is igen tudunk megmaradni itthon, de még a kertben sem.

Mégis ilyenkor van egy rossz érzés is bennem. Illetve olyan vegyes. Zsofka ugyanis ilyenkor oviban van, nem pedig velünk. Persze neki ott jobb, sokkal tartalmasabban telik a napja, mintha itthon lenne... mégis sokszor bűntudatom van, amikor csak Dorkával indulunk útnak. Gondolom, hogy ez normális, ugye?

Tegnap délelőtt Szécsényben, az úgynevezett "borjúpáston" jártunk. Szeretek ide lemenni. Annyira rendezett és harapni lehet a levegőt.

Gesztenyét is szedtünk, így most már itt-ott a lakásban őszies dekorációk is észrevehetőek :) (majd fotózom ezt is). Addig is egy-két kép a "Dorkás"kirándulásról.

Tincs, ami nincs

Hú, azt sem tudom, hogyan is kezdjem ezt a bejegyzést...

... Tegnap történt.

Zsofkának gyakran odaadom a bébi körömvágó ollót, mert tudom, hogy azzal magában kárt nem tehet, a papírt viszont boldogan vagdoshatja, és közben megtanulja a helyes "ollófogást" is.

Nos, azt hiszem az ollófogás már tökéletesen megy. Tegnap, amíg térültem fordultam (jelzem, ezek másodpercek voltak), Zsofka átalakult mesterfodrásszá és egy hatalmas tincset levágott magának... szerencsére nem látszik, mert olyan helyen érte. De bele se merek gondolni, hogy ha nem fordulok vissza hozzá, akkor meddig nyiszálta volna az aranyló hajkoronáját....

... sokszor megfordult a fejemben, hogy le kéne vágatnom már a haját, hiszen még SOSEM volt vágva. De valahogy mindig visszatartott valami. Na ő adott a romantikának :) és máris tehetem az első tincsecskét egy borítékba, az utókornak :)

Íme, bár éjszakai felvétel, majd holnap kicserélem egy élesebb képre :)

Egy nap a Börzsönyben

Jó idő van, sőőőt, gyönyörű idő van. Vétek ilyenkor itthon maradni. Na, mi tegnap gondoltunk egyet, és magunk mögött hagytuk kicsiny falum határát.

A gyerekeknek direkt nem mondtunk semmit előző nap, hogy nyugodtan aludjanak reggel, ehhez képest (valamit talán megéreztek), már 1/2 7-kor ugráltak rajtunk :) Csomagoltam egy kis szendót, üdítőt és persze fényképezőgépet :)

Reggel 9-kor indultunk. Felvettünk még Komámat, illetve átvette a kormányt, aztán meg sem álltunk Kismarosig. Innen indul ugyanis a Királyréti Erdei Vasút. Amikor odaértünk, épp indulás előtt állt egy, de nem volt szerencsénk, két csoport is lefoglalta őket, így állnunk kellett volna. Ezt a gyerekekkel inkább nem vállaltuk. Megvártuk a következőt. Nem kellett sokat várnunk. Felszálltuk, ettünk egy jót :) és nem sokkal utána indultunk is.

Az idő tényleg annyira csodás volt, kiránduláshoz azt hiszem a legideálisabb. A táj is gyönyörű. Kb. 30 perc múlva Királyrétre értünk. Itt Arany Férjemuram, Komám és a lányok kipróbálták a Hajtánypályát :) Aranyosak voltak :) jókat kacagtam rajtuk :)

Utána picit várnunk kellett a következő, visszafelé induló vonatra, így ott az állomáson pihentünk, a lányok rohangáltak, huncutkodtak, a többiek szundikáltak :) vagyis próbáltak :)

Aztán elindultunk visszafelé. A kocsihoz érve, már azon tanakodtunk, hogy hol kéne enni valamit, mert már igencsak éhesek voltunk. Végül a Szent Orbán Hotel mellett döntöttünk, Kóspallagon...

... és milyen jól tettük: az étkek fantasztikusan finomak voltak, a kiszolgálás teljesen normális, a táj álomszép, a terület nagy, igazi gyerekrohangálós. Így a lányok két fogás között kicsit le is vezethették a fölösleges energiáikat :)

Hazafelé jóllakottan, jókedvűen jöttünk (lányok már kicsit fáradtak voltak, de azt hiszem emellett nagyon jól bírták, és teljesen normálisan tudtak egész nap viselkedni).

Este 1/2 8 körül értünk haza. Hazavittük Drága Komámat, aztán itthon a lányoknak rendeztünk egy gyorszuhanyt, és kb 1/4 9-kor már mindketten békésen szundikáltak.

Annyira jó volt ez a nap, hogy szinte el sem hiszem. Reggeltől estig a vigyor nem is múlt el az arcomról :) Remélem Kedves szeretteim is jól érezték magukat, hozzám hasonlóan).

Megbeszéltük, ha az ősz engedi :) és a napocska is ránk mosolyog, akkor elmegyünk még - esetleg egy másik kisvonattal is - kirándulni.

Szlovákiai hétvége

Most egy csodás bejegyzést kéne írnom, de nem vagyok ma formában, így hát:
Szöveg később!

Na összeszedtem magam :)

Tehát ismét itt hagytuk a lányokat a pestimamával és elhussantunk két (illetve másfél) napra Arany Urammal és Drága Komámmal. Most Szlovákia felé vettük az irányt. Az ok teljesen egyszerű, Komám innen származik :) A szülei vártak bennünket. Az induláskor még nem is sejtettem, hogy mekkora (lelki) élményben lesz részem.

Kora délután indultunk, és kora este oda is értünk Vághoszúfalura(ba) :) (Dlhá nad Váhom).

Tele takaros kis házakkal. Az úton nem is igazán láttam romos, elhanyagolt házikókat.

Amikor odaértünk hatalmas nagy terüljterülj asztalkámmal várt bennünket Komám Anyukája. Minden annyira fincsi volt :) Megérne egy gasztroblog bejegyzést is!!! :)

Éjjel kb. 2-ig beszélgettünk :) különösen Komám Apukája és Férjemuram :) a gyümölcsfákról (mert hogy ott a kertben bizony ebből is volt szép számmal), a mezőgazdaságról, meg persze úgy mindenről. :)

Másnap egy bőséges reggeli után először Marianka (Máriavölgy) felé indultunk. Komámnak volt itt elintéznivalója, mi addig körbenéztünk :)

Máriavölgy a legrégibb zarándokhely Szlovákiában, és az első Mária-zarándokhely a történelmi Magyarország egész területén. A gótikus Szűz Mária Születése templom 1377-ben épült.

...

Sosem gondoltam volna, hogy félek a magasban. Vagy valahogy eddig nem féltem. Anno, még pesti lányként nem okozott gondot valamelyik hídon andalogni, esetleg megállni, lenézni, mint ahogy attól sem voltam soha rosszul, ha pl. egy vidámparkban fejjel lefelé lógattak, vagy dobáltak ide-oda.

Na a bősi erőműnél picit megremegett a lábam. Szorítottam a fotómasinámat, nehogy leejtsem, vagy inkább kapaszkodtam belé :) nem is tudom. Persze egyből el is magyaráztam a többieknek, hogy valószínűleg azért más így lenézni a nagy betonra, mintha nagy víz lenne alattunk. Bár tudom, hogy olyan magasból, ha az ember vízbe esik, talán akkor sincs sok esélye túlélni, na de akkor is :) Az idő fantasztikus volt, meg is jegyeztem, a nagy kijelzőn villogott: 21 fok. Tiszta levegő, messzire ellátni. Minden nagyon szépséges volt.

...

Dunaszerdahely volt a következő állomásunk. Drága Komám barátaihoz, egy autószalonba ugrottunk be, és kipróbáltunk egy Skoda Yeti-t. A színe gyönyörű volt :) a belseje is nagyon szép, de úgy a formája nekem annyira nem tetszett. Azért jó volt kipróbálni :) nem hiszem, hogy egyhamar lecseréljük kicsikocsinkat :)

Végül visszamentünk Komám szüleihez, és megint jól teleettük magunkat. Azt hiszem felköthetem a gatyómat :) ha ezek után Komám jön hozzánk ebédre, vacsira, vagy akár reggelire is. :) Én eddig azt hittem, hogy (viszonylag) jó vendéglátó vagyok. Na, hát tévedtem :D

Ja igen, a lelki élményeim. Azon túl, hogy sok gyönyörű helyen jártunk, más tájakat is megismertünk, nekem mégis az a legfontosabb, hogy megismertem két olyan embert, akikből erőt meríthetek. Ott döbbentem rá, hogy nálunk, itt a környezetemben az emberek idegesek, nem mutatják ki egymás felé az érzéseiket, rohannak, kapkodnak, megszólnak... na persze azért ennyire nem rossz a helyzet, mindenkinek vannak rosszabb, jobb napjai. DE amit ott kint tapasztaltam, hát az maga volt a csoda. Komám Szüleiből csak úgy áradt a NYUGALOM, A SZERETET. Érzem még most (majd egy hét távolságból) is, hogy mennyire lenyugodtam én is :) remélem kitart sokáig :)

Hazaértünk, a lányok már aludtak. Már vártam a reggelt, hogy rohanjanak át hozzánk :) Jöttek is :)

Szégyen, nem szégyen, azt azért el kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó volt kicsit elmenni a gyerekek nélkül. Amiatt nem is aggódtam, hogy velük történik valami itthon. Teljesen átadtam magam az utazásnak :) ....

... hát így történt :) Jó volt!!! Komám Néked ismét KÖSZÖNÖM!

Egy kis elmaradás - olvasós játék

Hú, hát nem épp ma kaptam a játékra a felhívást. Augusztus 20-án jött a bejegyzés, hogy Giny játékra hív. Ha nem a Nővérkém lenne, már biztos meg is haragudott volna, de mivel ő belelát az életünkbe (még ha oly messze is él) :) így tudom, hogy nem haragszik. (ugyi??) :)

Szóval a játék lényege. Fogd a könyvet, amit olvasol, nyisd ki a 161. oldalon, és írd le az 5. mondatot.

Akkor az én mondatom:
"Saját hazájának akart segíteni."

Ennyi a mondat, és a könyv, amelyből származik: Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik.

Fantasztikus könyv, számomra letehetetlen. (Bár napközben alig jut időm olvasásra, néha azon kapom magam, hogy lopok pár percet és ha más nem főzés közben a konyhapulton olvasom.)

Az Odescalchi családról bővebben itt olvashatsz.

A könyv három fejezetből áll:

1.) a hercegnő gyermekkora, pompa és luxus körülmények között

2.) házas évek, háború

3.) elszegényedés, és letelepedés Szécsényben - emiatt főleg érdekel, hiszen itt élünk ugyebár Szécsény szomszédságában, és most tudtam meg, hogy a hercegnő sírja itt fekszik a szécsényi temetőben.

Épp az első fejezettel végeztem, és ami különösen megfogott, az az, hogy a könyv írásakor a 80-as éveiben járó hercegnő a gyermekkoráról olyan gyermeki lelkesedéssel, és üdeséggel ír. Az ember tényleg ott érzi magát, benne a történetben....

Kezdődik a második fejezet: házasságközés Lipthay Béla báróval. Nagy szerelem :)

Háború

Megyek is olvasni :)

Eresztvény

Ha valaki így ősz elején kirándulási helyszínt keres, kis országunkban, annak bátran ajánlom Eresztvényt és környékét.

Nem is értem, hogy eddig hogyhogy nem fedeztük fel.

Sajnos most is későn jutott eszünkbe egyet kirándulni, így csak az eresztvényi játszóteret térképezték fel a lányok (na de az nagyon is tetszett nekik), viszont elhatároztam, hogy még idén elmegyünk mindkét közeli várhoz:

- Salgó vár

- Somoskői vár

Szinte hihetetlen, hogy ennyire közel, két ilyen régi vár megmaradt az utókornak. A táj is gyönyörű, a levegő is friss. Szóval tényleg ideális helyszíne, akár egy egész napos kirándulásnak.

Ha elmegyünk, beszámolok :)

Szüreti készülődés

Kicsit furcsa, hogy már itt tartunk. Nem is olyan régen, még a nyarat vártam, a meleget, a hosszú nappalokat... most meg már vége is.

Most épp a szüreti felvonulásra készülünk. Pontosabban kettőre is.
Az első most szombaton lesz, itt piciny falum igen hosszú főutcáján :) Ismét magamra ölthetem azt a gyönyörű népviseletet. Mondjuk táncolni és le fel mászni egy hintón még nem tudom, hogy hogy fogok benne... de majd megoldom valahogy :) Merthogy táncolunk is. Anno 11 éve, amikor megismertem Arany Férjuramat, akkor táncoltunk együtt először ilyen felvonuláson, és ha jól emlékszem, talán azóta sem vettünk részt rajta. Sok olyan év volt, amikor nem is éltünk még itt, amikor meg már itt voltunk, hol az egyik lány volt még pici, hol a másik.... de idén megyünk, és próbáljuk a táncot nagyon lelkesen :)

Tavalyi képek itt.

Megyünk egy másik szüreti felvonulásra is, és hogy hogynem, ott is táncolunk. Egy hét múlva, Szécsényben, sok-sok profinak mondható néptáncos között, mi is ott leszünk a nagy körtáncban, ami ha jól tudom, már sok éves múltra tekint vissza, tradicionális, mindig ugyanazt táncolják.

Táncolni nagyon szeretek. De a néptánc egy teljesen új műfaj az életemben, viszont nagyon tetszik. Viccesen meg is jegyeztem Drága Férjemnek, hogy szívesen eljárnék rendszeresen néptáncra.... szegény kikerekedett szemekkel, csak annyit mondott: "Menj nyugodtan" :D

Remélem, mindkét szüretikor az idő kegyes lesz velünk, és sok-sok nézelődőnek, idelátogatónak mosolyt tudunk majd csalni az arcára :) ha mással nem, hát jó sok borral :D

Memóriakártya

Épp mindenki nagy élvezettel fogyasztja a vacsoráját, én a konyhában sertepeltélek. Egyszer csak Zsofka megszólal:
"Memóriakártya"

Mi összenézünk, és kérdezzük, hogy ez most miről jutott eszébe.

"Van olyan az oviban"

Én nyugtázom félhangosan: "Ja persze, az a játék, amikor meg kell találni pl a különböző állatok párjait, vagy egyéb egyforma kártyákat....."

Zsofka rámnéz nagy szemekkel és közli:
"Nem aju, a fényképezőgépben van"

jaaaaa, bocsi :D azt hiszem öregszem :D Mert persze tudom, hogy a fotómasinában memóriakártya van, de az eszembe nem jutott, hogy Zsofka is keni vágja már a témát :D

Zsofka szakdolgozat melléklete :)

Nem, nem elírás. Tényleg egy szakdolgozathoz készült ez a kézzel festett sellőlány :) De természetesen még nem Zsofka dolgozatához...

... Kisfalusi boltunk eladólánya kérte meg Zsofkát, hogy készítsen valamit a szakdolgozatához, amit most szeretne már beköttetni. Ovis pedagógusnak készül, így jön képbe a gyerekrajz.

Mi elővettük egyik kedvenc kreatívos könyvünket /Szünidei időtöltések nagy könyve/, amiben ezt a sellőt találtuk a legmegfelelőbbnek. A festékből volt mindenhol, de a végeredmény, remélem majd a "megbízónknak" is elnyeri tetszését. Reggel ovi előtt el is visszük neki. :)

Giny alkot :)

Nővérkém, Giny már megint alkot, és most Zsofkámat örökítette meg egy csodás képen. Igazi csajos oldal kerekedett belőle. (CEWE 15.heti kihívásra)

Annyira tetszik!!!!!! Hogy miket tudsz csinálni ezekkel a képekkel :O :)

KÖSZÖNÖM ;) :)

Ausztria 2. - Schönbrunni kastély

Mariazell után, elhagyva a kanyargós kis falusi utakat, a Schönbrunni kastély felé vettük az irányt.

Gyerekkorom óta valahogy elbűvölnek a várak, kastélyok. De nem azért, mert én egy elvarázsolt királykisasszonynak képzelem magam :) inkább csak lenyűgöz a magasságuk, méretük, úgy az egész nagyságuk.

Az idő nagyon kegyes volt velünk. Mariazellből kiérve hatalmas eső jött, aztán mire Bécsbe értünk, ismét úgy kéklett az ég, hogy öröm volt ránézni.

A kastély főbejáratán belépve elképedtem. Még itt sem jártam azelőtt soha. Sokkal nagyobb területen fekszik, mint azt gondoltam.

Sétáltunk egy jó nagyot a kertjében, bár így sem barangoltunk be mindent, mert ahhoz szerintem egy nap is kéne :)

Végül kirándulásunk utolsó állomásaként Komám meghívott bennünket a Sacher cukiba :) egy-egy Sacher tortaszeletre, és kávéra.... hmm nagyon fincsi volt.

Aztán elindultunk hazafelé, Pesten keresztül, ahonnan legnagyobb örömömre végre haza tudtuk hozni a gépemet, Juhéjjj! :)

Drága KOMÁM! Ha erre jársz: Itt is köszönök Mindent, tényleg Mindent ;) Legfőképp A Barátságodat!!!

Ausztria 1. - Mariazell

A kirándulás gondolata már hónapokkal ezelőtt megszületett. Nem a mi fejünkben, hanem Drága Komám gondolt egyet és meghívott bennünket szülinapom alkalmából.

Amikor erről az egészről elkezdtünk beszélgetni, teljesen felvillanyozott. Aztán, ahogy közeledett az indulás napja, picit kezdtem megijedni, hiszen még nem igazán voltam távol a porontyoktól. Persze tudom, hogy anyuval tök jól elvannak nélkülem is, mégis kicsit aggódtam, jól teszem-e, hogy elmegyek. Gondolom ezzel sok anyuka így van, ez nem egy betegség, vagy ilyesmi. Furcsa érzés a gyerekek nélkül elmenni bárhova is. Óhatatlan, hogy ne járjanak az ember fejében.

Aztán elindultunk, reggel fél 6-kor. A lányok még aludtak, így nem tudtunk elbúcsúzni egymástól, csak előző este.

Ahogy távolodtunk a falutól, elhatároztam, hogy picit megpróbálok kikapcsolódni. Egy picit megpróbálok csak magamra figyelni (meg persze a két, számomra nagyon Kedves Emberre :) akikkel utaztam) :)

Aztán mentünk, mentünk, mígnem megérkeztünk Ausztriába. Ez kicsit olyan meseszerű mondat volt, de talán nem véletlenül. Mindig, bármikor is jártam Ausztriában, feltűnt az a tisztaság, rendezettség, nyugalom. Olyan jó volt most is, lassan végigautózni a kanyargós kis utakon. Nézni a hegyeket, a muskátli áradatokat, a szépen rendbetett házakat. Sehol egy romos ház, a kertekben a gyerekjátékok szabadon, miközben nincsenek kerítések sem.

Megérkeztünk Mariazellbe. Itt most jártam először, de abban biztos vagyok, hogy nem utoljára. A táj annyira friss és színes volt, hogy szinte már harapni lehetett :) és a Bazilika….

… GYÖNYÖRŰ! Arról beszélgettünk Férjemmel, Komámmal, hogy annyira díszes, mégsem éreztük giccsesnek, vagy túlzottnak.

Egy kis történelem:„A Mariazell-i kegytemplom alapításának idejeként 1157. december 21-ét őrizte meg számunkra a hagyomány. A főkapu fölött az 1200-as évszám található. Ez volt tehát a román stílusú kápolna építésének kezdete.
A 14. századi gótikus templom már kicsinek bizonyult nagy néptömeg befogadására. Sankt Lambrecht bencés kolostor apátja: Benedikt Pierin elrendelte a templom barokk kibővítését, aminek következtében az több, mint duplájára növekedett és megkapta mai jellegzetes formáját.
A város lakosainak száma alig éri el a 2000 főt, ugyanakkor az ideérkező zarándokok és látogatók száma évente több, mit 1 millió.”

A templomban körbejártunk, majd leültünk egy kicsit imádkozni, gondolkodni. Valahogy itt is úgy esett, hogy elpityeredtem….

… picit (túlságosan is) érzékeny vagyok, azt hiszem :)

Augusztus 20.

Hát itt vagyok.

Túl egy – illetve összesen három - csodálatos István, a király előadáson. Egy gyönyörű ausztriai kiránduláson. Egy ovikezdésen.

Augusztus 20. István, a király. Hatalmas siker volt. Becslések szerint 3000 ember volt kíváncsi erre a lelkes előadók által megénekelt történetre.

Számunkra mindenképp élmény volt. A gyerekeknek egy jó kis terápia. Dorka félénksége mondhatni már a múlt, Zsofka pedig sokkal vagányabb lett :) Csodás volt látni Férjuramat, a sikereit, ahogy sikítva üvöltött a tömeg az ő meghajlásakor. De persze nem csak őt lehet kiemelni, tényleg mindenki kitett magáért. 70 fős volt a „stáb” :) Mindenki beleadott apait-anyait. A siker akkora volt, hogy 23-án vasárnap két előadást is kellett még tartani egymás után. Ezek már a művelődési házban voltak bemutatva, ahol egyszerre tudomásom szerint 400 ember fér el. Mindkétszer teltházas előadások voltak.

Ma a helyi lapokban is nagyon jókat írtak az előadásokról. Megyei szinten is kiemelkedő színvonalról beszélve, rendezőt dicsérve, résztvevőket említve.

Nem is tudok többet írni róla, mint azt, hogy csodálatos volt, és fantasztikus nagy öröm volt részesévé válni. ….

Augusztus 20. Nekem mindig elég vegyes napom. 28 éves lettem. Amikor elérkezik a tűzijáték mindig elindul bennem egy számvetés az eddigi életemről, tetteimről, töprengéseimről, emberi kapcsolataimról. A tűzijáték percei alatt idén is könnyeztem egy kicsit, hiszen ilyenkor a nagy elmélkedés közepette a sok jó és kedves dolog mellett eszembe jut szomorúság is…

… de persze a könnyek az előadás sikerének, Drága Jó Férjemuram örömének is szóltak :)Büszke vagyok RÁD!!!